2016. december 5., hétfő

Könyvszemle: Breviarium Strigoniense - adventi kötet



Képtalálat a következőre: „Breviarium Strigoniense proprium de tempore adventus” 
Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore Adventus (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/A),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2016, 154 oldal, ISBN 978-963-446-758-8

Az idei adventben kézbe vehettük a Monumenta Ritualia Hungarica / Series Practica sorozat következő kötetét, amely Nényei Sára, Csonka Szabina Babett és Földváry Miklós István és további közreműködők (Szolíva Gábriel OFM, Szőnyi Éva Júlia és Varga Benjámin) munkájának gyümölcse. Az Esztergomi Zsoltárkönyv (Psalterium Strigoniense) három kötete után immár az esztergomi zsolozsma  adventi propriuma, saját anyaga is rendelkezésre áll. Ezt a saját anyagot eddig az Adventi diurnále (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Szent Ágoston Liturgikus megújulási Mozgalom,Budapest  1991)  segítségével lehetett megismerni magyar nyelvű adaptációjában. Ez az adaptáció elég hűségesen adta tovább az adventi szövegeket és  főként az antifónák dallamait. Most az eredeti  latin szöveggel  találkozhat  a modern érdeklődő és imádkozó ember de nemcsak a diurnále, hanem a nocturnále anyagával is.  Végre teljességében és hozzáférhetően követhető a római-esztergomi zsolozsma adventi szakasza. Természetesen a kötet használata gyakorlottságot feltételez a zsolozsmát illetően. A hiányzó gyakorlottság azonban utánajárással és tanulással, főként állandó  imádsággal megszerezhető.

A kötet jelentősége a magyarországi és egyetemes liturgiatörténet megismerése szempontjából vitathatatlan. A római zsolozsma fejlődése csúcsszakaszából egy egyetemes és egyszerrre regionális rítus zsolozsmateljessége tárul fokozatosan elénk saját  dallamvilágával. A ma érvényben lévő zsolozsmáskönyvek (Liturgia Horarum I-IV, Breviarium Romanum 1962, a különböző monasztikus  hagyományok zsolozsmáskönyvei) szűkebb-tágabb térségben használatosak és megismerhetők, nemcsak könyvekből, hanem az interneten élőben követhető zsolozsmaimaórák és applikációk segítségével is.   Az esztergomi zsolozsma adventi kötetéből papíron megismerhető a rítus imaanyaga és imanyelve, s akár életre is kelthető az egyéni és közösségi imádságban is.

 Szövegében, anyagában, dallamaiban teljesen méltón és alkalmasan jeleníti meg ez a kiadvány a római rítus hagyományos adventi  zsolozsmáját,  annak eredetibb és teljesebb változatát képviseli történelmi meghatározottságában és alakjában. Ezért nem kérhetjük rajta számon az újabb breviáriumreformok rövidítéseit, változtatásait,  újonnan bevezetett elemeit és anyagát. Az esztergomi zsolozsma nagy kincse az eredeti zsoltárrend és a gregorián hazai változata. Tény, hogy jelentős időt és energiát kell fordítani a zsolozsma ezen formájának elsajátítására és  rendszeres imádkozására. Az idő rendszeres odaajándékozása nélkül nem praktizálható. Ezért valószínűleg nem lesz túl sok gyakorlója, rajongója inkább lehet, azok köréből is, akik életkörülményeik és helyzetük miatt a zsolozsma egyéb formáit imádkozzák egyébként kötelesen, szívesen, örömmel, küzködve, harcolva, odaadással.  Józsa Attila

2016. november 25., péntek

Sajtószemle: Írások, vélemények a római rítusú mise rendkívüli formájáról Szlovákiában 1.



Sajtószemle:  Írások, vélemények a római rítusú mise rendkívüli formájáról Szlovákiában 1.

   Egy szlovákiai hetilap 2016. júliusi száma jelentetett  meg  írást szlovák nyelven a régi rítusú mise  országunkban való helyzetéről. Az írás címe fordításban: Trident Szlovákiában.  A szerző a hetilap médiaiskolájának abszolvense. (Jakub Lipták: Trident na Slovensku, Týždeň, 28. 07.2016)

   A cikket higgadt, elfogultság nélküli, külső szemlélő által írt tényfeltáró jellegű írásnak gondolom. A cikkből nem sugárzik sem elfogultság, sem gyűlölet, sem egekig magasztaló hangnem. Az újságírót egyszerűen érdekli egy  nagyon szűk területre korlátozott jelenség, amelyet azonban  mégis észlel, hogy Szlovákiában is néhány templomban megjelent a római rítus rendkívüli formájának ünneplése.
   Hogy utánajárjon mi is az a „tridenti mise“ megkérdez egy főiskolai tanárt – egy jezsuita hátterű értelmiségi katolikus közösség feltételezhetően laikus tagját. Megszólít egy szlovák  teológiai tanárt, esperes-plébánost, papot, aki  a régi rítusú szentmisét celebrálja, s megkérdezi az ő tapasztalatait.  Nem marad el egy régi rítusú misét szívesen látogató fiatal jogász megkérdezése sem.  A végén egy keresztény filozófus véleményét kéri ki.  A misét celebráló pap tanúságot tesz arról, hogy számára mily kincset jelent a régi rítusú szentmise, s mit szeret benne, ugyanakkor az is kiderül, hogy  nincs benne elfogultság,  maga is celebrálja a megújított formát is. Elmondja,  hogy sok mélyen vallásos embert ismer, aki a megújított szertartású  misét látogatja, s akik  talán kicsit kizárva éreznék magukat a latin régi rítusú szentmisén.  A régi rítust látogató hívő  saját élettörténetébe avatja be az olvasót, hogyan ismerte meg a régi rítusú misét éppen a svédországi Lundban a luteránus kereszténység egyik fellegvárában.  A keresztény filozófus elismeri a szentmise mindkét formájának jogosultságát, az ő látásmódjában lényegében egyenrangra helyezi a kétféle szertartásrendet.  Úgy érzi, hogy néha mintha feltűnési vágy vezetné a régi rítus híveit. Azt is látja, hogy vannak, aki a római rítus egyik vagy másik formájához felülről lekezelő módon viszonyulnak, a Katolikus Egyház álláspontja viszont egyértelmű: két egyenrangú formáról van szó – szögezi le a keresztény filozófus.
   Ezt a cikket egy becsületes típusú újságírói magatartás jellemzi. Több objektív információt tartalmaz és az érintettek véleményét is  hitelesen mutatja be.  A terminológiai bizonytalanság egy kicsit tipikus jelenség ebben a témában, de a szerző  törekszik a helyes szóhazsnálatra.   A cikk szerzője nem foglal állást, inkább a kíváncsiság és a felfedezés vágya vezérli, érdeklődő nyitottság jellemzi.  A megszólítottak közül ketten egyértelműen a régi rítus kedvelői, a másik két szakember véleménye  az objektivitás szintjén mozog.  Alapjában véve hasznos írásról van szó. JA

2016. november 13., vasárnap

Útibeszámoló: Sasvári zarándoklat - az ősi rítus jegyében

Első ízben került sor  közös sasvári zarándoklatra az ősi római rítus jegyében. A zarándoklatot ThDr. Stohl Stanislav PhD esperes-plébános, a fundamenálteológia  egyetemi tanára szervezte és vezette az illetékes egyházmegye beleegyezésével. Mindez 2016. november 12.-én szombaton történt. A szentmisén 10 pap és  kb 200-300 hívő vett részt. A sasvári kegyhely éves tervezett búcsúi ilyenkorra már mind lezajlanak, így zavartalan nyugalomban lehetett megtartani a zarándoklatot.  Hűvös, esős időben tartottunk a Kis-Kárpátokon keresztül Nagyszombat irányából Sasvár felé. A zord időben a bazilika igazi menedéket nyújtott a zarándokoknak. A Fájdalmas rózsafüzért énekelt Lorettói litánia követte. A szentmise liturgiája évközi szombat lévén, és a búcsújáróhelyre tekintettel a  Hétfájdalmú Szűzanyáról szólt. Az 1770-ben felszentelt magasztos barokk kegyoltár, amelynél oly sok szentmisét celebráltak a múltban, de  az elmúlt  évtizedekben misék nélkül árván maradt,  ismét a szent áldozat bemutatásának helye volt. A missa sollemnis-t Dr. Stohl Stanislav  esperes-plébános mutatta be. Az énekes szolgálatot egy morvaországi kórus a Husovický okrášlovací spolek pevecký/ Hussovitzer gesang-und verschönerungsverein végezte -  gyönyörű gregorián és polifón misével kísérve a legszentebb áldozatot. (Ordinarium:  Kryštof Harant z Polžic a Bezdružic (1564 - 1621): Missa quinis vocibus super Dolorosi martir.   Proprium:Septem dolorum beatae Mariae Virginis (15.9.)A zarándoklat  keresztúti ájtatossággal fejeződött be, amelyre délután két órakor került sor a bazilikában. 
Köszönjük a zarándoklat engedélyezését és megszervezését. Az első alkalom megmutatta, hogy van igény erre, s hogy az rítus ősi formájához ragaszkodó híveknek is van és kell helyük legyen az egyház életében, s nemcsak az irgalmasság évében és jegyében, még akkor is, ha egy kicsi csoportról van szó. Attila plébános
Mater dolorosa, consolare nos peccatores in te sperantes!
 

2016. augusztus 11., csütörtök

Nyári híreink

R. Sarah bíboros úr könyvbemutatóján jártunk
Robert Sarah bíboros úr, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa 2016 június 13-16. között Szlovákiában járt. Látogatásának apropója az „Isten  és a semmi“ című beszélgető-kötete szlovák nyelvű kiadásának megjelenése és bemutatója volt. Nagyszombat városában június 14-én este először tiszteletét tette a nagyszombati Könnyező Szűz kápolnájában, majd latin nyelvű szentmisét celebrált a Szent Miklós bazilika-dómban. A homiliát angol nyelven mondta. A szentmisét követően  a bíboros úr ismertette könyvének egyes fejezeteit. Majd a helyi plébánia épületében mintegy két óra hosszon keresztül dedikált a nagyszámú érdeklődőnek, közöttük közösségünk tagjainak is.  

Részvétel a Templárius Alapítvány nyári egyetemén

A gyomaendrődi székhelyű Templárius Alapítvány határon túli nyári egyetemet szervezett „Közös ügyünk az irgalmasság éve jegyében“ címmel  Kassán, 2016 július 20 és 24. között. 
Témák és előadók:
A nyári egyetem előadásai két témakör köré fonódtak: a katolikus liturgia  és a családvédelem témaköre közé. Mind a kettő két fontos közös ügye az európai kereszténységnek.  Az előadók névsora és témáik a következők voltak: Az első napon: Barsi Balázs OFM - A világ hét sebe(videofelvételről), Kovács Ervin Gellért OPraem - A liturgia a II. Vatikáni Zsinat tükrében. Földváry Miklós István - A liturgia fejlődése és nyelvezete, Peter Zubko: A zarándokélet szerveződése a középkori Kassán.  A második napon:  Maxim Baz atya, Róma: XVI. Benedek reformjának eredményei és kilátásai,  Aradi László atya- A liturgia mint a katolikus hit megvallásának tere és eszköze. Mathias von Gersdorff: Veszélyben a fiatalok! Mit tehet a katolikus laikusság, Gabriele Kuby-Gender-forradalom - lázadás a teremtés rendje ellen,  A harmadik napon: Józsa Attila-A római mise énekrendje, Déri Balázs- A liturgia(a római rítus) a vallások tükrében, Török József - Az ereklyetisztelet története.  A nyári egyetem helyszínéül a Domonkos Kulturális Központ épülete szolgált, ahol kiváló körülmények között került sor az előadásokra.   
A latin nyelvű zsolozsmák helyszíne a domonkosok temploma volt. A római rítus mindkét formájában voltak szentmisék, mégpedig a domonkos és norbertinus templomban.   
Főpapi szentmise az "ősi" rítusban
A nyári egyetem csúcspontja Athanasius Schneider astanai (Kazachsztán) segédpüspök úr látogatása volt, az általa celebrált vasárnapi ünnepi főpapi mise az ősi szertartás szerint. A szentmisét egy nagyváradi családosokból álló szkóla kísérte csodálatos énekével. A homiliában és a szentmisét követő katekézisben a püspök úr „az oltár kincséről“ beszélt a híveknek. 

A nyári egyetem alatt volt alkalmunk megismerkedni Kassa városának fő nevezetességeivel és az egyházmegyei karitász szociális otthonát is meglátogatták a résztvevők. Az étkezések, séták és a kevés szabadidő alatt pedig folytatódtak a témákról szóló beszélgetések.
Szervezési tapasztalatok
Természetesen le kell szűrni a nyári egyetem tanulságait is. Például jó lett volna, ha sokkal többen hallgatták volna meg az előadásokat. Oda kell figyelni tehát az értékes programok propagálására is. Tény, hogy a hagyományos körökben sok panasz van amiatt, hogy kevés a lehetőség a tanulásra és találkozásra, amikor pedig van, vagy nem adják tudtul eléggé, vagy más programokat részesítenek előnyben. 
A konferencián megmutatkozott  az is, hogy az esztergomi gregorián nagyon megsegítené a latin zsolozsma végzését és éneklését.  
Szintén tapasztaltuk, hogy  a hivatalos egyházi vezetés nagyon óvatos és félénk főleg a régi rítusú szentmisét illetően. Sok értetlenséggel és megalapozatlan félelemmel lehet találkozni.  Pedig már XVI. Benedek pápa megírta a püspökökhöz írt levelében, hogy miért nem szükséges ez ügyben aggódni. Persze meg lehet érteni a vezetői aggodalmakat is, hiszen annyi  önjelölt vallási csoport, szélsőségrehajló társaság  létezik  manapság, s a püspök atyáknak épp elég gondjuk-bajuk van az egyházmegyék kormányzásával. A régi liturgia kedvelőinek is meg kell őrizni egyfajta realitásérzéket és józanságot is, ugyanakkor számukra is elfogadást, nyitottságot és megbecsülést joggal kérhetünk Egyházunkban, ahogy ez több helyen szépen működik. 
Köszönet és hála:
Köszönet a szervezőknek a Templárius Alapítványnak, és  a konferencia helyi koordinátorának Ferenc Attilának a sok-sok fáradozásért, a tolmácsoknak, és a kassai katolikus közösségek illetékes vezetőink segítségükért. Számomra igazán tanulságos és gazdagító volt ez a négy nap Kassán.

Ad orientem diszkusszió:
A nyáron elég sok indulatot, vitát váltott ki az ún “ad orientem“ diszkusszió. A téma egyszerre egyszerű és összetett.  Nem szeretek terméketlen és haszontalan vitákba bocsátkozni. Helyette inkább a nyári  utazások során figyelem az egyházi építészetet, liturgikus tereket, megoldásokat, tanulmányozom a történelmet, a szakirodalmat,  a római  liturgikus hagyományunk  összetettségét és egykori regionális  vonásait s próbálom leszűrni belőlük a lényeget és a taapsztalatokat. Az idei nyáron Kassa, Kőszeg és az ősi Szent Márton-hegyi monostor tapasztalataival, megoldásaival volt alkalmam ismerkedni. Igyekszem függetlennek maradni a kortünetek,  divatok, divatos trendek dogmatizálástól, belsőleg függetlennek maradni a gondolkodásban, mégha a praktikus celebrációban nem is vagyok képes ezt a belső függetlenséget követni, egyszerűen bizonyos adottságok miatt, amelyeken nincs hatalmam és lehetőségem változtatni.

Szünetelő régi rítusú misék Galántán:
A nyári időszak alatt szünetelnek a régi rítusú szentmisék Galántán. Én ugyan nagyon szívesen tartanék, de most annyi megújított szertartású misét kell végeznem a rám bízott falvakban és helyettesítések során, hogy nem marad kapacitás és alkalom a régi rítus celebrálására. Marad tehát  egyelőre a zsolozsma.
Blogunk olvasóinak  Istentől megáldott további nyári napokat!    Attila plébános

2016. június 14., kedd

Nagyszombati ünneplések és ars celebrandi

Ünnepek a székesegyházban
Az elmúlt évben és hetekben sűrűn jártam a nagyszombati Keresztelő szent János székesegyházunkban, az egykori jezsuita egyetemi templomban. Egyrészt, mert  a jubileumi évben rendszeres gyóntatói szolgálatot látunk el ebben a jeles templomban, másrészt több kivételes vagy sajátos ünnep színhelye is volt ez a templom az elmúlt évben, két püspök temetési miséjének a színhelye, olajszentelési szentmise Nagycsütörtökön, érsek úr pappá szentelésének 40. évfordulója, valamint pap- és diakónusszentelési szentmise nemrégen. Ezen alkalmak alatt fogalmazódtak meg az alábbi megfigyelések is, amelyek a celebrálás művészetére és a liturgia szépségére vonatkoznak.

Szépséges tér
Főoltár egy egykori jezsuita templomban
Az 1630-as években épült jezsuita templom a Trienti- zsinat utáni katolikus liturgia és katolikus megújhódás gyönyörű reprezentánsa, egyúttal építtetőjének a jezsuita rendnek is a megjelenítője.  
Tágas, világos tér, nagy tömeg befogadására alkalmas, egyértelműen  aktív prédikálás színhelyéül készült. Reprezentatív főoltár, amely tökéletesen jelzi a szent áldozat, szent jelenlét és Szent vendégség hármas dimenzióját. Megjeleníti a szentek közösségét az Ószövetségtől kezdve az egyetemes jelentőségű apostolokon és evangelistákon túl, a haza szentjei és a jezsuita szentek is helyet kapnak rajta, gyönyörűen hangsúlyozva a katolikus Hungária eszményét.  A stallumok nagylétszámú papi társaság részvételével számolnak a szentmiséken. A mellékkápolnák füzérére is ezért van szükség (csendesmisék celebrálása), valamint hogy reprezentálhassák a jezsuita rend kedves gondolatait, vallási igényeit megjelenítsék. A kétemeletes kórus számol a liturgiában mind a hangszeres zenével, mint a kórusmuzsikával. A templom díszítése, kifestése, egységes gondolatot követ, előre eltervezett logikus lépésekben mutatja be a védőszent Keresztelő Szent János életét. A patrocínium egyébként tovább élteti az elődtemplomok patrocíniumát. Olyan szépséges tér jött így létre, amelybe belépve elámul és térdrehull az ember, mégis helyén érzi ,magát ebben a világban, amelybe a keresztség és a többi szentség által beavatást nyert. Mindig örömmel jövök ebbe a templomba, szépséges térbe.
Nagyszombat - egykori egyetemi templom, ma a székesegyház
Orgonamuzsika
Székesegyházunk orgonája nem a legnagyobb. Mechanikus hangszer, két manuál,  8/5/5 regiszter  Šaško Martin senior brezovai  orgonaépítő alkotása az 1872-ből. Egyszerre érzem lágy, puha hangzásúnak, ugyanakkor markánsan szólal meg. Szlovákia és Magyarország székesegyházaiban hatalmas és különleges hangszerek szólnak, csodálatraméltóak mind, ugyanakkor ez a nagyszombati hangszer olyan különleges ízzel szólal meg, amelynek párját máshol nem lelem. Nyilván a tér adottságai is megfelelőek, s szerencsére kiváló orgonisták szólaltatják meg.  Az orgona a római rítus kiváltságos hangszerévé küzdötte fel magát az idők során, bár a római rítus is elsősorban a hangszermentes énekkultúrára épült. Nagyszombati orgonánkkal nagyon jó ünnepelni.
http://organista.wbl.sk/katedrala.jpg
Martin Šaško senior orgonája 1872-ből
Tapsmentes liturgia és egyebek...
- Szerencsére egyre inkább visszaszorul a tapsolósdi a székesegyházból. Nem is olyan régen még állandó divat volt ez itt is. Egynémely olasz papszentelésen meg igazán nagy divat. XVI. Benedek pápa apostoli utazásai során a szentmisék előtt kimondottan kérték a híveket, tartózkodjanak a tapsolásoktól. A legutóbbi papszentelés Nagyszombatban mély áhítatban, csendben, tapsmentesen és zavaró körülmények nélkül ment végbe. Bárcsak egyre jobban terjedne ez a tapsmentes liturgia mindenütt...

- Szerencsére a felajánláskor hozott adományok sem a főltáron végezték. Emlékszem még olyan alkalmakra, amikor a tabernákulum közelében, az eredeti főltáron kötött ki  kolbász, kenyér, bor, gyümölcs, torta meg mindenféle egyéb adomány.... Lehetne még folytatni a sort.

-Mindazok a pápai és szentszéki megnyilatkozások, amelyek az utóbbi években megfogalmazódtak a liturgikus abúzusok ellen, s az ars celebrandi érdekében, lassan(sajnos csak lassan) elérnek, lecsorognak  a papság szívébe. Sajnos sokszor túl nagy árat kellett fizetni  a helytelen gyakorlatokért, s a liturgikus abúzusokért. Jobb lett volna, ha mindezek meg sem történnek. Nagyon megéredt az idő a hiteles liturgiára.

- Az egyik ünnep alkalmából nemrég a Római Kánont imádkoztuk a koncelebráció alkalmából. A sekrestyében várakozva, amikor az egyik paptestvér meghallotta, hogy a Római Kánon lesz (vagyis a legrégibb és leghosszabb), kijelentette, hogy ő ezt már évek óta nem imádkozta. Hát, nem nagy dicsőség.... (Si tacuisses, philosophus manisses....)

- Nagy öröm a mai időkben, ha a liturgián egy-egy autentikus liturgikus ének a maga helyén hangzik fel. A tavalyi püspöki temetéseken  nagyon méltó volt pl a Requiem aeternam introitus megszólalása.
Nagyon szép az O, Redemptor sume carmen olajszentelési himnusz elhnagzása is Nagycsütörtökön. Az idén sajnos egy modern szlovák dallamra cserélték.... Ahogy a Veni Creator helyett a papszentelésen népének szólalt meg.  Arra kellene törekedni, hogy a gregorián ne csupán egy-egy kivételes alkalom csemegéje legyen, hanem a székesegyházi liturgia stabil eleme.

- A papság összetett kezei - A Római Ceremoniále II. Vatikáni Zsinat utáni kiadása is egyértelműen megállapítja, hogy milyen módon tegye össze kezeit a papság a celebráció alatt. A nagy koncelebrált misék alatt bizony számtalan kéztartás megfigyelhető. nemcsak Nagyszombatban, de Rómában is.  Ezen a téren is azért tapasztalható javulás, valamint a cingulus és miseruhák használatában, valamint a kórusöltözet alkalmazásában is.

A szép terek, liturgikus énekek, liturgikus szabályok tehát adottak. Rajtunk múlik, tudjuk e ezeket a nagyszerű adottságokat elsajátítani, vagyis belül is elfogadni és átélni és a gyakorlatban életre váltani - vagyis vállakozunk-e a celebrálás művészetének egyedülálló és szép feladatára. Attila plébános

2016. május 24., kedd

Újmisést fogadtunk

Szentháromság vasárnapját követő hétfőn, amely a  régi rítus kalendáriumában az idén Nepomuki szent János ünnepét jelentette, újmisés papot fogadtunk plébániánkon. Mind a magyar és szlovákajkú híveket  meghívtuk erre az alkalomra.
Májusi ájtatosság latinul
Először latin nyelvű ünnepi májusi ájtatosságot tartottunk. Számomra is jó volt megtapasztalni a jól ismert magyar nyelvű imádságok latin szövegét. Elhangzott latinul a Lorettói litánia, a Sub tuum praesidium, az Ave verum, a Tantum ergo, az Adoremus in aeternum, valamint a Salve Regina és az Angelus Domini imája. Mindezekbe a hívek is bekapcsolódtak a nagybetűs imalapok segítségével. Egész jól megy nekik a latin imádkozás.
Missa cantata újmisés pap szolgálatával
A litániát énekelt szentmise követte, amelyet a meghívott újmisés áldozópap celebrált. Jó érzés volt látni tapasztalni a méltó és szép szentmisét, amelyet önszorgalomból tanult meg. Jó tudni, hogy a fiatal papságban van érzék a méltó ünneplés és a celebrálás művészete iránt. Hogy van érzékük a liturgikus hagyomány megbecsülése iránt is. A karból követtem a szentmisét. Számomra, aki rengeteg megújított szertartású szentmisét vagyok kénytelen celebrálni  a rám bízott három plébániatemplom miatt, nagyon jó volt végre a karból szemlélni, figyelni a szentmisét, bekapcsolódni a hívek énekébe. A szentmisét a Missa cunctipotens tételei kísérték, s elmondható, hogy egy átlagos városi plébániatemplom közössége elég jól képes megtanulni legalábbis a Kyrie, sanctus és Agnus tételeit. A szentmisében az Introitus a Bakócz-graduál esztergomi dallamváltozatával hangzott fel. Orgonistánk a szentmise egyes részeit szép, művészi meditatív orgonazenével fedte le.
Újmisés áldás
A szentmise végén újmisés áldásban részesültünk, melyet térdelve, s egyenként fogadtak a hívek. Az újmisés paptestvér, áldozópapot imádságunkba foglaljuk, és továbbra is imádkozni akarunk papi hivatásokért és a papok életszentségéért.

2016. április 2., szombat

Egy remek és kiváló kiadvány - Officium majoris hebdomadae...

Képtalálat a következőre: „officium majoris hebdomadae, Pustet 1882”
Officum majoris hebdomadae - belső címlap
Egy remek és kiváló, hasznos és praktikus kiadvány jutott kezembe az idén. Nem mai gyerek. 1882-ből származik. Főbb adatai a következők: Officium majoris hebdomadae a Dominica in palmis usque as sabbatum in albis juxta ordinem Breviarii, Missalis et Pontificalis Romani cum canto emendato, curante Sacr. Rituum Congregatione,  Ratisbonae ....1882, editio altera

A Rítuskongregáció által gondozott kiadványról van szó tehát, amely a Nagyhét, és a Húsvét nyolcadának összes zsolozsmáit, szentmiséit és szertartásait tartalmazza   latin nyelven, és gregorián dallamokkal. Gyakorlati használatra egybeszerkeszti a Breviarium a Római Misekönyv és a Római Pontifikále  anyagát az egyházi év e jeles két hetére. A kiadvány célja nyilvánvalóan, hogy a székesegyházak teljes liturgikus gyakorlatát alátámassza egy kottákat, rubrikákat és liturgikus szövegeket tartalmazó kiadvány formájában, minél könyebben, olajozottabban, pontosan és teljességében elvégezhető legyen a római rítus. Nyilván dícséretes is, hogy a székesegyházakban teljességében legyen jelen a római rítus. Ezt a teljességet az ünneplés tekintetében a székesegyház mellett szolgáló papság,  s azt ott általában jelenlevő nagyszeminárium növendékei biztosították.

Az idei nagyhéten ez a könyv állandó társam volt a szertartásokra való előkészület során. Egyúttal egybevetésül is szolgált, hogy vajon a XX. században mi minden alakult, változott a római rítusban. Ez a tapasztalat nem lesz haszontalan a tudományos-oktatói tevékenység során sem. A kiadványt kezemben tartottam a virágvasárnapi és nagypénteki passió során is. Már csaknem húsz éve pap vagyok, de a Passió latin szövegével még nemigen találkoztam. Nagyon jól esett a latin passiószöveg olvasása, miközben anyanyelvemen hallottam a Passió éneket.  A regensburgi könyv alapján megértettem  az itteni szlovák és magyar katolikus hagyományos Passió dallamának az eredetét is. Sajnos ez a dallam a magyar nyelvterületen kiveszőben van. többek között a Werner-féle Passió-kiadás miatt is. A szlovákok ellenben a hagyományos dallamváltozatot adták ki hivatalosan, s mind a mai napig azt éneklik....  A regensburgi kiadás alapján világos a lamentációk dallamvilága is, de sok más szép szövegre és dallamra is felfigyeltem.

Tanulságok: 
-A liturgia méltó végzéséhez szükség van jó segédkönyvekre, még a népnyelvű liturgiában is. Ez utóbbiban megfelelő minőségű fordításokra van szükség / semmikép nem ferdítésekre!

-A gregorián dallam, mint a római rítus zenei anyanyelve  a regensburgi könyvben abszolút kiindulópont. A magyar gregorián énekkultúra nem pusztán elméleti lehetőség, de létező gyakorlat is immár.    A mai népnyelvű és egyszerűsített liturgiában sajnos egyre jobban terjed az énekelt liturgia mellőzése, s ha van is ének, akkor sem mindig egy színvonalas liturgikus énekkultúra szólal meg. (Vö. gitáros virágvasárnapi passió az egyik rádiós miseközvetítés alkalmával 2016-ban.) 

-a gregorián dallamváltozatokat, egészséges gyakorlatokat és hagyományokat érdemes őrizni, s nem mindenáron valami újdonságra lecserélni. 

-szükséges, hogy legyen olyan központok, ahogy voltak a múltban is, ahol a római rítus a teljességében és szépségében megvalósul, jelen van, mint egy mérce. Ezek a helyek leginkább székesegyházaink és városi plébániánink lehetnének. Biztosítani szükséges a kispapok nevelését, képzését, formálását, s a világi hívekét nemkülönben, külön hangsúllyal a szkólák és kántorok képzésére. (Eddigi káplánjaim pl. nem merték elénekelni az Exsultet-et. Miért nem tanulják alaposabban a szemináriumban?

-A regensburgi kiadású segédkönyv egy  igényes liturgikus gyakorlat  iránti elkötelezettséget mutat.  Hasonló iránymutatásra és praktikus segítségnyújtásra ma is nagy szükség van.   Attila plébános, Galánta