2011. augusztus 26., péntek

Elhunyt Dobszay László tanár úr

A Szent Mihály Laikus Káptalan körleveléből értesülve közöljük a fájdalmas hírt, hogy hosszú szenvedés után a ma hajnali órákban elhunyt  Dobszay László, Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár, a Magyar Egyházzenei Társaság örökös tiszteletbeli elnöke.

Kép a The New Liturgical
Movement oldalról, 2009
„Dobszay László nemcsak a gregorián zene kutatásában és a muzikológiában, hanem a zenepedagógia, a jelenkori liturgikus zene és az előadóművészet terén is kiemelkedőt alkotott. [...] így például amellett, hogy mértékadó tanulmányokat közölt a gregorián ének történetének és stílusának tárgyában, egyúttal bevezette ezt az éneket a iskolai énektanítás tankönyveibe egészen az alsó fokig, adaptálta a gazdag repertoárt az anyanyelvű egyházzenei gyakorlat számára, s a Schola Hungaricával új mintát teremtett a gregorián ének értő válogatásában és előadásában.[...]Az egymást kiegészítő zenei ágak jótékony kölcsönhatásának másik példája Dobszay László tevékenységében az a mód, ahogyan a népzenekutatásban szerzett tapasztalatok beépültek gregorián tanulmányaiba, legújabban a magyarországi források teljes offícium antifónarepertoárjának szisztematikus kiadásában.
Kép a The New Liturgical
Movement oldalról, 2009

[David Hiley: Laudatio, a Laborare fratres in unum. Festschrift László Dobszay zum 60. Geburtstag című tanulmánykötetből. Hildesheim und Zürich: Weidmann, 1995.]

Példamutató tudományos munkássága a zene és a liturgia terén, mellyel nagyban hozzájárult az Egyház közkincseinek fennmaradásához nemcsak hazai berkekben tiszteletreméltó, de nemzetközi szinten is elismert és nagyrabecsült. Eme munkásságának és tanúságtételének sokat köszönhet a Keresztelő Szent János Káptalan is. Kötelességünknek érezzük, hogy tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki munkásságáért, helytállásáért, példamutató magatartásáért, s egyúttal imádkozzunk  a tanár úr lelki üdvéért, ezért ma este halotti vecsernyét és matutínumot végzünk. NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

2011. augusztus 24., szerda

Templombúcsú - Szent István király tiszta szívvel...

„Magyar hazánk, te jó anya,
fiad dícsérd ma, őt dalold,
zengjen a himnusz dallama,
hozzá, ki mindig pártfogolt.”

2011. augusztus 20-án a római rítus rendkívüli formájában bemutatott szentmisével tisztelegtünk nemzetünk szent apostoli királya és államalapítója előtt, kiben egyben a magyarság és a galántai templom védőszentjét is ünnepeltük. Szent István király, első a magyar királyok közt, kinek születését a „Saul megtérését kiimádkozó” (ÉE) Szent István vértanú az isteni kegyelemnek köszönhetően egy látomásban közli és egyben névadójául is szolgál Géza fejedelem születendő gyermekének. A görög Stephanos latinul korona, s e nagy és bölcs király, ki elsőként kapja meg a koronát, Isten fejedelmi terveinek gyümölcseként, kivezeti a magyarságot a sötétségből, majd hálából a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlja.

„Tiszta szívvel, szóval, ésszel
zengjük Istent szent beszéddel,
vígadozz Magyarország!”

A Szent jobb körmenetre emlékezve idézte fel Józsa Attila esperes plébános a Szent István király körüli máig is élő egyházi hagyományokat, és az Európa szívében több mint 1000 évet átívelő keresztény magyarság töretlenségét a hagyományokban és azok őrzésében. Ennek tiszteletére ünnepeltünk a régi rítusban, mely nagyjából azt az ezer évvel ezelőtti állapotot tükrözte a szentmisében, mely Szent István korára is jellemző volt, melyet ő is hallhatott, ezzel mintegy rámutatva az Egyház kortalanságára és töretlenségére, mely az örök Krisztus jelenlétében ugyanaz tegnap és ma és holnap is.

A szentmise szombat este 6 órakor kezdődött és a hívek szép számban megjelentek, több mint százan töltötték meg a padokat. Először vehették kezükbe a CLSIB misefüzetét is, melyből aktívan nyomon követhették a mise menetét, és együtt imádkozhattak a ministránsokkal. A régi rítus élménye láthatóan mély nyomot hagyott bennük, a megfoghatatlan mégis érzékelhető misztérium immár sokadszorra hódította meg a hívek szívét. A szentmisét követő vecsernye pedig feltette rá a koronát. Sokak számára az énekes zsolozsma még viszonylag új volt, és kissé bátortalanul énekelték a válaszos zsoltárokat, de gyerek és felnőtt egyaránt tudatában voltak annak, hogy e szent térben most az Isten imádása folyik, mely formálja és alakítja lelkünket.

2011. augusztus 7., vasárnap

Hagyományos rítusú kerékpártúra

Közösségépítő túrára hívjuk a hagyományos rítust kedvelő tagokat és szimpatizánsokat. A tavalyi komáromi út kellő tapasztalataival felvértezve az idén 2011. augusztus 17-én újabb kerékpártúrát szervezünk. Az útvonal, ahogy a program is a tavalyihoz képest kissé módosult, és a résztvevők tűrőképességének függvényében még változhat is. A terv szerint a túra Somorjáról indul majd, a Nagy-Duna mentén Vajka és Bódafa érintésével Bős és Bacsfa lesznek a közbünső állomások, majd visszatérve Somorjára megközelítőleg 60 km-es körtávot teljesíthetünk. A túra során természetesen nem maradnak el az énekes zsolozsmák és a szentmise sem. Ezek helyszínéről és a részletes útleírásról a későbbiekben még tájékoztatunk. Az érdeklődők jelentkezhetnek a káptalan e-mailjén: capitulum.lsib@gmail.com.

Előkészületben a káptalan latin-magyar misefüzete

Tekintettel arra, hogy a római rítus hagyományos formájában végzett szentmisék immár rendszeressé váltak a galántai Szent István király templomban, indokolttá vált egy olyan misefüzet kiadása, mely tartalmazza a mise állandó részeit latin-magyar fordításban, elősegítve a hívek aktív részvételét a misében. Mivel a hagyományos rítusban a hívek magatartása eltér kissé a rendes formában megszokottól, ezért ugyancsak szükséges, hogy a hívek a különböző testtartásokat (térdeplés, ülés, állás) egységesen végezzék és megtanulják az énekelt párbeszédes részeket is. Ezért a káptalan egy kiadványban igyekszik kedveskedni a rítus felé érdeklődőknek, melyben összegzi a csendes imádságos részeket is. A kiadvány a nyomdai előkészületei már folyamatban vannak, a káptalan e-mailjén és a galántai plébánián lesz kapható, addigis innen letölthető.

Találkozásom a római rítus hagyományos formájával - Józsa Attila, galántai esperes-plébános beszámolója a régi rítusról

A múlt század nyolcvanas éveiben voltam általános iskolás és ministráns. Szülőfalunk plébánosa Ft. Kurcz Béla 1946-ban került hozzánk és 1990-ig ő vezette a plébániát. Bár átvette a megújított római rítust, de a plébánia életében nagyon sok hagyományos dolog megmaradt. Pl. mindig a régi miseruhákat használta. Vasárnaponként a szószékről végezte a prédikációt. A köznapi miséket reggel végezte, s  a római kánont imádkozta. Május hó folyamán személyesen vezette a litániát, októberben pedig a rózsafüzér-ájtatosságot, pontosan úgy, ahogy azt az esztergomi Praeorator előírta.  Az egész napos szentségimádás napján falum népe térdepelve háromszor körüljárta a főoltárt és így fejezte ki mélységes tiszteletét az Oltáriszentség titka iránt. A szentélyrekesztő rács is használatban maradt, legalább a karácsonyi és húsvéti gyónások alkalmával ott osztotta ki plébánosunk Krisztus Testét.

Középiskolás koromban bár kezdetben meghódított engem is  a gitáros ének divatja, de ugyanekkor ismertem meg az Éneklő Egyház által felkínált magyar gregoriánt és liturgikus kultúrát is. Ez utóbbi erősebb hatással volt rám. A magyar nyelvű gregorián megismeréséhez nagy impulzust adott egy papszentelés ünnepe az esztergomi bazilikában, azt hiszem 1991-ben, ahol megtapasztaltam, mit jelent a szkóla, a szép és rendezett liturgia, valamint az igényes liturgikus ének.

Papnövendék koromban javarészt értékes liturgikus kultúrával találkoztam, de a megújított liturgia keretében. Szerencsére találkozhattam a Graduale Romanum sok tételével, de az Éneklő Egyház népnyelvű liturgikus tételei és a népzsolozsma is a gyakorlatban kerültek közel hozzám. Ekkortájt kezdtem foglalkozni a középkori Magyarország liturgiájával. Minden rendelkezésre álló kutatást, szakirodalmat próbáltam egybegyűjteni, hogy otthon legyek a témában. Ezen a területen nagyon sokat jelentettek számomra a magyar liturgiatörténet kutatói, köztük témavezető professzorom munkássága, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének és a Magyar Egyházzenei Társaságnak kutatásai, kiadványai. Furdalt  azonban a lelkiismeret, hogy érdemes-e időt, fáradságot szánni egy ilyen történeti témához, nem kellene hasznosabb dolgokkal foglalkozni, de ráéreztem arra, hogy a Katolikus Egyház történelmének és életének szerves része volt fél évezreden át a középkori liturgia. Ha más okból nem is, de az Egyház iránti tisztelet és szeretet, s az igazság keresése megköveteli a téma kutatását. A középkori és a római rítus megújult formája között azonban hiányzott a láncszem ismerete. Ez a láncszem a Trentói zsinatot követő római liturgia. Ennek tanulmányozásában akkor még nem mélyültem el, élő gyakorlati tapasztalatom pedig nem volt róla.

Amikor 2007-ben megjelent a Summorum Pontificum apostoli levél a római rítus hagyományos formájáról, kellemesen meglepődtem, éreztem, hogy olyan valamiről ír a Szentatya, ami közel áll a szívemhez és amire nagyon vágyódom, hogy megismerjem. Ekkor kezdtem el a hagyományos római mise tanulmányozását.  Ebben nagyon sokat segített egy esztergomi kurzus, valamint a XVI. Benedek pápa és a liturgia c. budapesti konferencia. Nagy hálával tartozom egy budapesti közösségnek is, amely a hagyományos rítus végzésére összpontosít, a Szent Mihály Laikus Káptalannak. Az első két csendes misémet rendkívül bátortalanul és félénken végeztem a Szent István Bazilika mellékoltáránál.  2008 augusztusában Rómába utaztam, hogy megszerezzem az 1962-es misekönyvet, és hogy eleven tapasztalatot szerezzek a Róma liturgikus tereiről, amelyeket addig kevéssé ismertem. 2009 nyarán Galántára kerültem esperes-plébánosnak. A plébániatemplom gyönyörű barokk főoltárral rendelkezik, az oltárépítmény 1800-ból, az oltárfelépítmény 1741-ből származik. Megmaradtak az elegáns vörösmárvány oltárlépcsők is. Ideális tér a „tridenti” mise végzésére. Ugyanezen év karácsonyán meglátogattam egy ifjúkori jóbarátomat szülőfalumban, s a beszélgetés során ráébredtünk, hogy mennyire összeköt bennünket a liturgia szeretete és a hagyományos római rítus megismerése utáni vágy. Rövidesen el is kezdtük a hagyományos rítusú mise begyakorlását. Időről időre pedig sor került egy-egy csendes mise bemutatására Galántán. Fokozatosan azonban a mise énekelt formája felé fordultunk és további ministráns társak is csatlakoztak. Így került sor 2010. nyarától  az első énekes misékre, azóta pedig több nagyobb ünnepen tartottunk hagyományos szertartású énekes misét. A régi rítushoz tartozó ünnepléseim közül, kiemelkedik az az ünnepi mise – missa sollemnis, amelyet a budapesti Egyetemi templomban vezethettem 2010. november 9-én, amikor a 375 éves ELTE ünnepségei voltak. Ebben a templomban szenteltek diakónussá, s ezért maga a helyszín nagyon sokat jelentett. Egyébként is gyönyörű liturgikus térről van szó. Ezt a misét kiemelte, hogy kiváló asszisztenciával, és szkólaszolgálattal volt bemutatva.

2011 első félévében minden hétfő reggel tartottunk énekelt misét a galántai plébániatemplomban, abból a célból, hogy a misevégzés és a ministrálás rendjét a lehető legszebben elsajátítsuk. Az egész félév során sikerült kitartani az elhatározásunk mellett. Most már hetente legalább egy alkalommal van mód a szentmise ünneplésére a „rendkívüli” s egyúttal hagyományos formában.

A hagyományos rítus megismerése engem személy szerint nagyon gazdagít. Plébánosi beosztásom folytán a liturgiák java részét a megújított forma szerint végzem. Úgy érzem, hogy éppen ezért a „tridenti mise” nagyon hozzásegít az egyensúlyhoz. A hívek részéről is pozitív fogadtatásban részesült a régi mise. Volt néhány alkalom, amikor a templom teljes közösségével ünnepelhettünk. Főpásztorom és paptestvéreim, bár kicsit tartózkodóan, de mégis barátságosan állnak a tényhez, hogy szeretem a hagyományos misét. Meggyőződésem, hogy a hagyományos forma ismerete, szeretete és végzése csakis segítheti az Egyház istentiszteletének méltó végzését. Köszönet és hála a Szentatyának, hogy bátorításával, útmutatásával segíti ennek a nagy kincsnek a megismerését, megőrzését, a római liturgia hagyományos formájának gyakorlását.