Karácsony nyolcadában szomjas lélekkel olvasgattam két kiadványt, a Magyar
Egyházzene folyóirat 2010/2011 évi 4. számát, amelyet Szent János apostol
ünnepén hozott meg a posta, valamint Nicola Bux magyarra fordított írásait,
amelyeket Mélyülő hittel a szentmisén
címmel jelentetett meg 2011-ben a Kairosz Kiadó. Mivel ez utóbbit többen is
olvassák környezetemben, bízom benne, hogy gyümölcsöző beszélgetések,
megfontolások alapjául válik ez a könyv.
Most azonban a Magyar Egyházzene folyóiratból emelek ki néhány írást, amelyek
Dobszay László tanár úrnak állítanak emléket. Elsőként ezeket olvastam el a
folyóiratból, nemcsak azért, mert a Tanár Úr munkásságát már papnövendék korom
óta követtem, olvastam, tanulmányoztam, hanem azért is, mert szívemben hordom a
vele való néhány közeli találkozás élményét is – így személyesen is érintett
vagyok. S egyúttal kincsként őrzöm a Tanár Úr opponensi bírálatát, amelyet 2009.
június 16-án mondott a doktori védésemen.
Nagyon értékes Déri Balázs felelős szerkesztő előszava Mérce és ihletés címmel. Pilinszky János Van Gogh imája című versét
segítségül véve szól a Tanár Úr munkásságáról. Török József egyháztörténész
professzor úr Christian Laffargue-nek a Szent Péter Papi Testvérület papjának
írását fordította le Szeretet az Egyház
iránt címmel. Ebből az írásból azt a tanulságot vontam le, amit elhunyt Dobszay
Tanár Úr is nagyon megértett, hogy az Egyház életében érhet minket sokféle
próbatétel, szenvedés, nyomorúság, sőt meg nem értés, de a szeretetet és a
hűséget, s az engedelmességet meg kell őriznünk Krisztus Egyháza, Krisztus
földi helytartója felé. Így védhetjük ki magunkat a fundamentalista és
liberalista típusú szektásodás jelensége elől. Nagy kincs az „Ami bizalommal tölt el” Rádiós beszélgetés
Dobszay Lászlóval 2007-ben című írás, ami hűséges átirata Déri Balázs és
Dobszay László rádiós beszélgetésének, s a hozzá csatolt két fekete-fehér
felvétel. E beszélgetésből az elhunyt Tanár úr szól hozzánk. S ami bizalommal
töltötte el őt 2007-ben, az az, hogy tudatosította, az ő munkásságából nem a személye
a fontos, hanem a dolog, a liturgia, s az, amit az Egyház a liturgiáról hisz. A
másik, ami bizalommal tölti el, az azoknak a fiataloknak, és közöttük fiatal
papoknak, az érdeklődése, akik határozottan az Egyház liturgiája felé fordulnak.
A harmadik, hogy észlelte, hogy külföldön többekben (s tegyük hozzá saját
véleményünket: XVI. Benedek pápában is) visszhangra talált munkássága.
Végezetül kiemelném Tardy László karnagy megemlékezését, amely Egy egyházzenész emlékei Dobszay Lászlóról
címet viseli. A karnagy úr kiemeli, hogy Dobszay László munkássága, s főleg ami
a magyar nyelvű gregoriánt illeti, nagyon sok helyütt befogadásra, otthonra
talált a magyar katolikusság körében.
Nyilván érződik, hogy ezek a megemlékezések nem képesek sem értékelni sem a
teljesség igényével bemutatni az elhunyt Tanár úr munkásságát. Valamit azonban felragyogtat
bennünk az életútjából. Jó volt őket olvasni, jó rajtuk elgondolkodni, s hálát
adni a Teremtő, Gondviselő és Megváltó Istennek.
Józsa Attila esperes plébános Galánta
