2012. május 27., vasárnap

Egy lelkigyakorlat évfordulójára - Pünkösd 2011, Sümeg

A szkóla Balázs atyával
2011 februárjában szinte lehetetlen feladat elé állítottuk Barsi Balázs atyát. Azt kértük tőle ugyanis, hogy fogadjon minket Sümegen az év első felében egy lelkigyakorlatos hétvégére. Mivel már elég későn szóltunk neki, a hétvégéi pedig rendre el voltak foglalva, eléggé kis eséllyel számolhattunk hogy sikerül fogadnia minket. A helyzetet Balázs atya oldotta meg. Pünkösdkor volt az egyedüli szabad hétvégéje és ő ezt az ünnepi hétvégéjét is feláldozta értünk. Megigérte, hogy az Ötvenedik napon vele együtt ünnepelhetjük Sümegen a Pünkösdöt. Nagyon megörültünk a jó hírnek. Megörültünk, mert szeretjük Balázs atyát. Megörültünk, mert szeretünk megérkezni Sümegre. Szeretjük elfoglalni ideiglenes szobáinkat. Szeretjük a kolostor folyosóit, lépcsőit. Szeretjük a forrásokat. Szeretjük az igaz tanítást. Szeretjük az igazságot.

Az emlékezetes szentmise
Balázs atya azok közé a papok közé tartozik, akik a Szentatya kívánsága szerint szivesen fogadják a hívek azon kérését, hogy a szentmisét az 1962-es misekönyv szerint mutassák be. Ezért is kértük meg Őt, hogy az Ünnep vigíliáját az 1962-es misekönyv szerint ünnepeljük. Megegyeztünk vele, hogy erre a szentmisére elkészítjük az éneklapokat, amelyek tartalmazzák a propriumot és az ordináriumot is. Igazi „lélekvárássá“ lett a füzet készítése, az énekek begyakorlása. Szerettük volna, ha a szentmisén az Egyház előírt énekei szólalnának meg. Ebben nagy segítséget kaptunk Józsa Attila esperestől, akinek sikerült úgy intézni, hogy 2 napot ott legyen velünk Sümegen. 

Felkészülés közben
Örömteli várakozással, tágasra nyitott szívekkel és nem utolsósorban az elkészített énekfüzetecskékkel indultunk Sümegre. Megérkezésünkkor - a püspöki palota borospincéjét kihagyva - a kolostorba siettünk. A szivélyes fogadtatást követően gyorsan elrendeztük a dolgainkat, hogy mielőbb hallhassuk Balázs atya előadásait. Pünkösd lévén nem is lehettek másról ezek az előadások, mint a Lélekről, aki feltámasztotta halottaiból a mi Urunkat, Jézus Krisztust. A Bölcsesség, az Értelem, a Tudás, a Jótanács, az Erősség, a Jámborság és az Istenfélelem Lelkéről. Az előadások, az elmélkedések és az énekes imaórák váltakozása, nyugodt folyása adta meg ezeknek a napoknak a gerincét. Ebbe a rendbe szervesen belefonódott szombaton a hagyományos rítusú szentmise. Ezen a nagymácsédi szkóla látta el az énekes szolgálatot. 

Fontos része a Sümegi lelkigyakorlatos napoknak a Balázs atyával való négyszemközti beszélgetés lehetősége és a bűnbánat. Tapasztalatból írjuk, hogy egy megtérő bűnösnek jobban örülnek Sümegen (is) mint 99 igaznak. Hitünkben megerősődve, felbuzdulva és bűnbánó szívvel, telve Istenfélelemmel vettünk részt a vasárnapi Pünkösdi szentmisén. A szentmise után a déli imaóra eléneklésével végetért a lelkigyakorlat. Az ünnepi ebéd után indultunk haza. 

Még egy év elmúltával is, ha azokra az előadásokra gondolunk, az emmauszi tanítványok jutnak eszünkbe, mert „lángolt a szívünk, amikor beszélt... és kifejtette az Írásokat “ 

„Az Úr Lelke betölté a földkerekséget, alleluja, s ki mindeneket összetart: annál vagyon a Szó értelme, alleluja, alleluja.“

Gál István

2012. május 22., kedd

In basilica Sancti Emmerami

Egy szép élményt osztanék meg a kedves olvasóval. Tegnap Nyitrán tartottuk a Hittudományi karunk pedagógiai értekezletét. Ennek kapcsán főpapi misén vettünk részt a Szent Emmerám bazilkában és székesegyházban. Különleges élmény volt ezen a történelmi helyen részt venni szentmisén. 

Gyönyörű természeti környezet  
A nyitrai vár
Túlzás nélkül állítható, hogy a nyitrai várszékesegyház, a Szent Emmerám bazilika a történelmi Magyarország területének legszebb fekvésű főtemplomai közé tartozik. Meglátásom szerint egyedül az esztergomi bazilika és székesegyház fekvése, elhelyezkedése előzi meg szépségben, s valami módon talán még a győri bazilika követi. Hasonló szép fekvése volt – legalábbis nekem úgy tűnik – az ősi egri várszékesegyháznak, amelynek ma már csak az alapjai láthatók. A nyitrai várszékesegyház a Zobor-hegy árnyékában, a síkság és a Nyitra folyó fölé emelkedő különálló magas dombtetőn helyezkedik el. Mint egy ékkő a tájon. A legtöbb irányból gyönyörűen látszódik. Valóságosan felkapaszkodni szükséges annak, aki a templomot meg akarja látogatni. Valóban felmegyünk az Úr házába. 

A történelmi rétegek
A másik tapasztalat, amelyet Nyitrán szereztem: a bazilikában békésen megférnek egymás mellett a történelmi múlt rétegei: Szent Emmerám patrónus, Szent Cirill és Metód, Szent István király és Szent László király, Szent Zórád és Benedek remeték, akik a Nyitrai Egyházmegye védőszentjei, s akiknek az ereklyéi tisztelettel őriztetnek. 

A szentély bejárata a szentélyráccsal
Egy harmonikus és méltó liturgikus tér a káptalani élet számára 
A bazilika mostanában belülről teljes felújításon esik át. Csodálatos látni az újonnan feltárt románkori ülőfülkéket, immár 9 van belőlük, ezek a zsolozsma középkori megbecsüléséről árulkodnak. Nyitrának mind a mai napig létezik káptalanja is. Ismét megerősödtem abban a tapasztalatban, hogy a székesegyházak elsősorban nem nagy tömegek befogadására épültek, bár legtöbbször erre is alkalmasak. A székegyház elsősorban a püspök egyházban betöltött szerepének megjelenítője, egyúttal a káptalani testület otthona, ahol a káptalani élet, s benne az igényes és mintaszerű liturgia: a zsolozsma és miseliturgia naponta történik. Gyönyörű a bazilika újonnan feltárt reneszánsz pasztofóriuma is. De a reneszánsz és többségében barokk építészeti réteghez tartozó oltárok, festmények is mind lenyűgözőek. A kanonoki stallumok is gyönyörűen fel vannak újítva. A székesegyház szinte szomjasan várja, hogy a hagyományos rítus helyet kaphasson benne, vajon mikor jön el ennek is az ideje? 

A püspökség tárlata
Maga a székesegyház környezete is nagyon szép, a várfalak, a püspökvár, a vár alatt elterülő szemináriumi és kanonoki negyed. Külön élmény volt, hogy az egyébként nem látogatható püspöki palotát is megtekinthettük, valamint élvezhettük a lenyűgöző kilátást a püspöki rezidencia erkélyéről. Szép kiállítás is várja a látogatókat Nyitrán, a püspökvár udvarán berendezett látogatóközpontban. Itt nemcsak az egyházmegye történetébe nyerhető bepillantás, hanem a gyönyörű szakrális tárgyakkal lehet találkozni. 

A Nyitrai Egyházmegyének azt kívánhatjuk, hogy legyen büszke erre a sok kincsre, történelmi örökségre, tudja megőrizni és jó szívvel bemutatni a világnak. S hogy a székesegyház bazilika mindig teljesíthesse azt a küldetést, amit alapítói, gyarapítói neki szántak. 

J. Attila

2012. május 14., hétfő

Missae defunctorum - egy kötet ajándékozása

Az életünkhöz hozzátartozik - bár mindegyikünk számára fájdalmas - a búcsúztatás, temetés, halotti szolgálat. Ezeket immár a hagyományos római rítus segítségével is végezhetjük szükség esetén. Tapasztaljuk, hogy temetési szertartásaink gyakorlatában mennyi idegen elem burjánzott el. A jóvá nem hagyott énekek éneklése mindennapos, a katolikus liturgia tételei alig kapnak helyet a gyakorlatban, a liturgikus szövegek is gyakran gyenge fordításai az eredetieknek, fokozatosan elmaradozik a halottak melletti virrasztás, imádkozás gyakorlata, sokak számára semmit sem jelent a gyászmise. A ceremóniák közül több helyütt eltűntek a gyertyák, lámpások, a kereszt vitele, össze-vissza áll az asszisztencia a ravatal körül. Újdonsült és a katolikus liturgiától idegen szokások fogódznak meg. Egyre divatosabb világi zeneszámok megszólalása is a temetésekkor. 

Egyetlen jó megoldásnak a hiteles katolikus liturgiához és gyakorlathoz való raghaszkodás tűnik számomra. Ennek felfedezésében, megismerésében és gyakorlatában segíthet minket az az ajándék, amelyet a múlt héten kaptunk. A laikus káptalan egyik támogatója megajándékozott bennünket egy új és minőségi kiadvánnyal, amely a halotti szolgálatot, s főként a gyászmiséket szolgálja: 

A kötet címe: Missae defunctorum ex Missali Romano excerpta, accedit Ordo absolutionis pro defunctis ex Rituali Romano. Editio juxta typicam 

A szerkönyv kivonat a Római Misekönyvből, mégpedig a temetési és gyászmisék tekintetében, s tartalmazza a rituáléból az abszolúció szertartását is. A kötetet 2012-ben a svájci Szent Péter Papi Testvériség jelentette meg németországi nyomda segítségével. Az engedélyt a kiadáshoz és az eredetivel való azonosság megállapítását a chur-i Püspök Úr jegyzi. A kötethez szép tok is tartozik, valamint a három gyászkeretű kánontábla. 

Köszönet támogatónknak az értékes ajándékért.

Józsa Attila

2012. május 9., szerda

A Kecskeméti Liturgikus Kör Galántán - 1. rész


A piarista szkóla
Gödöllőn találkoztunk először, a régi rítus kedvelőinek találkozóján. A Kecskeméti Liturgikus Kör számomra egészen addig csak egy szép és színvonalasan szerkesztett weblapot jelentett. Sok anyagot találni ott a régi rítusról, a mise- és énekrendről, melyek alapjául szolgáltak káptalanunk misefüzetéhez is. Meglepődtem, hogy Talmácsi József, a Liturgikus Kör vezetője milyen érdeklődéssel kísérte figyelemmel füzetünk megjelenését. Váltottunk pár eligazító e-mailt, ami azonban elég volt ahhoz, hogy tudomást szerezve részvételünkről, József is felutazzon Gödöllőre. Valahogy így kezdődött...

Mise a dómban
Az utánpótlás
Beszélgetéseink folyamán rájöttünk, hogy egymás mellett, de egymásról mit se tudva szinte ugyanazokat a mérföldköveket vettük, a régi rítushoz való közeledésben számtalan ponton egyezett a két káptalan életútja. Például mindketten szeptember 14-én, bár igaz, hogy egy év eltolódással (2009-2010) vállalkoztunk az első régi rítusú mise celebrációjára, ugyanúgy szívesen szerkesztjük a blogot, az énekrendeket, füzeteket, kedveljük a magyar nyelvű zsolozsmát stb. S mivel amúgyis testvérvárosokból jöttünk, úgy éreztük, abszolúte kézenfekvő, hogy a két Kodály város, Galánta és Kecskemét közötti barátságot lelkiekben is érdemes lenne gazdagítani. Így nagyon megörültünk, hogy József ígéretét nem feledve kézbe vette a kezdeményezést, és még Advent előtt jelezte, hogy Húsvét után meglátogatnak minket.

A szent pillanat
Káptalanunk protectora, Józsa Attila esperes plébános vállalta az oroszlánszerepet a szervezésben, és a tőle megszokott merész óvatossággal nem kisebb célt tűzött ki elénk, mintsem hogy a nagyszombati Szent Miklós dómban mutasson be régi rítusú szentmisét a Kecskeméti Piarista Szkóla támogatásával. Káptalanunk történetében is ez volt az első eset, hogy a püspöki székhely szomszédságában mindez megvalósulhatott, a dómban a kecskemétiek érdeméből felhangzó énekek pedig a liturgia szépséges voltáról tettek újfent tanúbizonyságot. Sem orgona, sem egyéb hangszer, csupán a gregorián hangzott fel és többszólamú liturgikus énekek, mégis az emberi szívet arra a „tágasságra vezette”, ahol az Úr megérinthette. Felemelő élmény volt, amit a helyiek véleménye is nyugtázott.

A barokk oltár
A dómon kívül látogatást tettünk még a Keresztelő Szent János székesegyházban is, ahol a több mint 20 méter magas fából faragott impozáns barokk oltár nyűgözött le bennünket. Az esperes úrnak köszönhetően ízelítőt kaphattunk az egykor itt zajló liturgia történetéből és a helyi kántor jóvoltából meghallgathattuk az orgonát is. A régi rítus hívei és szimpatizánsai mindezekután egy kis humorral fűszerezve ellátogattunk a püspöki Galériába, ahol éppen a régi és új miseruhákból nyílt egyfajta „összehasonlító” kiállítás azzal a céllal, hogy fellelhető-e a folytonosság ezen szent ruhadarabok fejlődésében. Nos, mi ezt bármilyen jóindulattal is közelítettük meg, nem találtunk fejlődést, csak egy hirtelen és ízlésmentes stílusváltást. A kiállított régi darabok kivétel nélkül felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások voltak. Örültünk, hogy mindezt a kiállítás rendezője ilyen bátran felvállalta. A kirándulás többi részéről a plébánia blogján lehet olvasni.

Kompletórium
Az első napot vacsorával zártuk és egy kellemes, baráti hangulatú ismerkedés és beszélgetés vette kezdetét. Az idő ugyan vajmi kevés volt arra, hogy igazán közel férkőzzünk egymáshoz, de jó társaság gyűlt össze, jó helyen és jó célból. Igyekeztünk, hogy barátaink is oldódjanak és otthon érezzék magukat nálunk is. Oldószerként szerény mennyiségű ribizlibort szolgáltunk fel a hölgyek nem kis örömére. Miután a kompletóriumot közösen elénekeltük még vagy 2 órán át tartott a beszélgetés, s csupán a fáradtság és a másnapi vasárnapi szentmisére való készülődés tudata vett erőt rajtunk, hogy illenék nyugovóra térnünk. Nehéz de örömteli szívvel váltunk hát el, s izgatottan vártuk a folytatást...