2012. július 19., csütörtök

Bánatos szívvel az Úr előtt

Ma reggel csendes misét végeztem a régi rítus szerint templomunk oltáránál. Gyászmisét választottam a közelmúltban elhunyt ismerősökért, hívekért imádkozva. Szintén a nap folyamán elvégeztem a gyászszolozsmát is a meghalt hívekért. Reggel még nem sejtettem, hogy délután milyen hírrel szembesülök. Az internetről tudtam meg egy szerzetes növendék, egy fiatalember, Vince testvér és édestestvérének tragikus halálhírét. Ezek szerint reggeli imádságomban már ők is benne voltak.

Látom magam előtt Vince testvér arcát, amint ül az előadóteremben. Hétről hétre. Sosem hiányzik. Látom ahogy jegyzetel. A szünetben mindenki kimegy, ő bennmarad, beszélgetünk sok mindenről. A szemináriumi gyakorlatra is bejelentkezett. A régi rítusú mise latin szövegeit olvassuk. Készülődés valami nagyon fontosra, valami nagyon szépre, az örökkévalóságra is... Tanítás után többször is együtt bandukolunk a Káptalan utcán keresztül, én a magyarajkú tanár a városi buszra és aztán vonattal haza, ő a szlovák fiatalember, szerzetes pedig haza a kapucinus kolostorba. Tanár és diák, magyar és szlovák, egyházmegyés pap és szerzetes, testvérek Krisztusban. A kolostor mellett szétválnak utaink. Mégis ugyanahhoz a Krisztushoz kötődik életünk.

Kedves Testvérem, bánatos a szívem elmeneteleden. Egy újabb Requiem bemutatására készülök, Érted és édes Testvéredért. Esedezve sok sok keresztény katolikus testvéretekkel együtt a boldog örök életet attól, aki azt egyedül megadhatja, aki maga a Feltámadás és az Élet. 

Nyugodjatok békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.