2013. december 23., hétfő

Visszatekintés 2013-ra

Régi rítusú szentmisék

Heti rendszerességgel
Hatvannégy alkalommal volt szentmise az ősi forma szerint, amelyben szolgálattal, ministrációval vagy jelenléttel részt vettek laikus káptalanunk tagjai. Ötvenhét alkalommal a galántai plébániatemplom adott helyet ezeknek a szentmiséknek, hét alkalommal pedig  egy-egy másik templomban helyszínen, mint pl. Szombathelyen, egyszer Kecskeméten, egyszer Nagymácsédon, kétszer Szentantalban, egyszer Máriavölgyben.

Különleges hétfő reggelek
A szentmisék továbbra is leggyakrabban hétfő reggel hat órai kezdettel voltak megtartva. Ez egy olyan időpont, amikor mindenki ráér, amikor semmi sem szokott közbejönni. Egyben szép indítása a munkahétnek, kezdeni az Úr oltáránál. Vágyódunk rendszeresen vasárnapi szentmisére is a régi rítus szerint, ez egyelőre a jelenlegi pillanatban, - figyelembe véve élethelyzetünket, lehetőségeinket - nem biztosítható.

Hit-liturgia-élet
Sok szép élmény, komoly tapasztalat gyűlt össze a régi rítusú  szentmise ünneplésével kapcsolatban. Még nagyok mindent kell megtanulni, felfedezni, elmélyülni. Különösen fontos törekedni a hit, ünneplés és élet összhangjára, hiszen nem csupán liturgiai kérdésréol van szó.

A szükséges felszerelés
Immár vannak ízléses kánontábláink, egy nagyon szép kiadású és méretű oltármisekönyvünk, a gyászmisét szolgáló külön misekönyvünk. Az Angliából megrendelt miseruhakollekció nagy segítséget jelent. Immár egységes, tiszta, jó minőségű, szép miseruhában ünnepelhetünk, van kehelyvélum, burza,  manipulus, minden szükséges eszköz. Még nagyon jó lenne, ha  lennevászon alba, mert csak műszálasakat lebhet kapni. Szerencsére cingulus és birétum már általában ismét kapható.

Hiányzó dolgok
Hiányoznak Galántán a mellékoltárok lépcsői, s főleg a szentélyrekesztő  hiányát érezzük a legjobban, amely nagyon segítené a szentáldozás méltó kiosztását. Egyelőre térdepelők és egy hosszú fehér terítő segítségével próbálunk alkalmas körülményeket teremteni.  A műanyag borítású olajlámpák sem nagyon lelkesítenek minket, sajnos most ezek divatja tombol, s megfelelő  gyertyákból sincs nagy kínálat.  Különböző színű antependiumokra is szükség lenne, hogy az oltárok ne csupaszon álljanak, hanem liturgikus díszbe öltöztetve.  Éppenséggel nem hiányzik, hanem ott van, - de esztétikailag és liturgiailag is zavart okoz - a szentélybe csak utóbb elhelyezett mozgatható asztaloltár, amely korlátozza a mozgást a szentély síkságán, látványban és gyakorlatilag is megduplázza az oltárok számát, pedig egy templomszentélyben egy oltárnak illene lennie.  Nem könnyű az asszisztencia egy utólagosan odahelyezett oltárasztal kerülgetésével. Remélhetőleg az előbb említett nehézségek előbb-utóbb megoldást nyernek a gyakorlatban.

Zsolozsma

A zsolozsmát eddig is havonta egyszer igyekeztünk elénekelni.  Messze járunk a Szent Mihály Laikus Káptalan gyakorlatától, hiszen ők nyilvános istentiszteletként, latinul és most már  huzamosabb időn keresztül rendszeresen végzik.

Káptalanunk számára jelenleg a Népzsolozsma kötet virrasztó zsolozsmái, reggeli dícséretei, vecsernyéi és kompletórium anyaga  tűnik alkalmas, énekelhető, végezhető megoldásnak. Ez alapozhatja meg a továbbfejlődést zsolozsmagyakorlatunk területén.  Ugyanakkor szeretnénk a zsolozsmát kiemelten és  életünk szerves részeként tekinteni és művelni.

Szolgálat az Egyházban

Jelmondatokban néhány cél:
A keresztény család,  mint az Egyház számára fontos valóság megélése
Ministrálás – a ministránsszolgálat fontossága és művelése
Szkóla –  a liturgikus énekkincs tanulása, éneklése, tanítása, gyakorlása
Tisztelet, megbecsülés az egyházi rend szolgálata iránt, ima papi hivatásokért
A katolikus hit terjesztése, tanúságtétel, az Egyház egységéért  való buzgólkodás 
Testvéri közösség
  

Blogunk Olvasótól egy fohászt kérünk közösségünk számára. 
Szívből köszönjük. 
Attila plébános

2013. október 25., péntek

Konrád atya emlékére

Szent István király ünnepének előestéjén találkoztunk. Ismételten meghívtál Pozsonyba, a rád bízott magyar hívekhez, misézzek, predikáljak nekik népünk fővédőszentjének ünnepén. Ez idén már a második meghívás volt részedről. Az első egy nagyböjti lelki nap megtartására szólt, szintén pozsonyi híveid részére. Kérted, hogy a rózsafüzérről készüljek. Nekem is nagyon jót tett a készület. A lelki nap visszahatott rám is. E két alkalommal találkozhattunk hosszú idő után, s egy kicsit bepillanthattam életedbe, szolgálatodba, lelkedbe. Bár egy faluból származunk, s mindketten a krisztusi papságban részesedtünk, de mégis ritkán találkoztunk. Mindkettőnk járta a maga útját, és végezte feladatait a szolgálati helyein. Gondoltunk egymásra ugyan imádságban, ugyanazért a szent ügyért fáradoztunk, de a találkozások elkerültek bennünket. De az idén Neked köszönhetően kétszer is találkoztunk, de nem sejtettem, hogy a földön egyben utoljára. Hogy kilenc nappal Szent István ünnepe után el kell köszönnünk Tőled.

Konrád atya
Kubovics János Konrád ferences szerzetes a falunkból származó papok sorába lépett, amikor 1998-ban Pozsonyban pappá szentelték. Kovács Vencel esztergomi főegyházmegyés pap, Dr. Miklós Antal székesfehérvári kanonok, Kubovics Tibor sao-paulo-i bencés szerzetes, áldozópap után következett a felszentelési sorrendben és az evilágból való eltávozásban is. S közben példát adott kitartani a hitben minden nehézségek közepette, s példát adott népünk szeretetében és szolgálatában is.

Kezembe veszem a fényképalbumot, az egyik képen diakónusként asszisztálok Konrád atya papszentelésén és elsőmiséjén. Még diákkoromban, amikor magamban dédelgettem a papi hivatás vágyát, az akkori Konrád testvér, ferences kispap hazalátogatása mindig nagy öröm volt számomra és újabb és újabb buzdítás a hivatásban való kitartásra. A Gondviselés ajándékának tekinthető, hogy éppen Konrád atya elmenetelekor egy mácsédi fiatal testvérünk belépett a papnevelő szemináriumba. Konrád atya átadta a stafétát.

Kedves Szülőfalum, egykor elbocsátottad fiadat a nagyvilágba, hogy tanuljon, készülődjön, dolgozzon, szolgáljon. Most a te Fiad visszatért hozzád megpihenni. Teste temetőd csendjében várja a feltámadást. Lelke reményünk szerint annál van, aki a mennyet és a földet teremtette, s aki Szent Fia kereszthalála és feltámadása által megváltott minket a bűnből és az örök halálból. Lelke nyugodjon meg az Atya házában és ölén, Jézus Szent Szívén és a Szentlélek fényében, a Szentháromság egy Isten boldogító színelátásában legyen része. Ezért fohászkodnak Konrád atya tisztelői, hívei, szülőfalunk népe imádságos szeretettel.

Józsa Attila esperes, plébános, Galánta

Dominus pars hereditatis meae

Beöltözés és első tonzúra

Alcantarai Szent Péter idei ünnepét különleges szép és mély eseménye tette  számomra emlékezetessé. Meghívást kaptam  egy közösségünkhöz kötődő testvérünk beöltözésére és első tonzúrájára, aki a Szent Péter Papi Testvériség bajorországi szemináriumában készül a papi hivatására.

Káptalanunk egyik tagjával utaztunk  erre az ünnepi eseményre. A pénteki út hosszadalmas és fárasztó volt, de este nyolc körül megérkeztünk Wigratzbad-ba. Az ünnep napján reggel olvasott szentmisét végeztem a kegytemplom kriptájának oltáránál, kispapunk és káptalani tagunk ministrálása mellett. Majd átutaztunk a Bodeni-tó szigetén fekvő Lindau városba, amelynek főtemplomában volt a főpapi szentmise, amelynek keretében  volt a reverendák megáldása,  és az első tonzúra.  A szentmisét Mons. Wolfgang Haas lichtenstein-i érsek végezte.

A szentmise Alkantarai Szent Péter ünnepéről  volt. A bevonulási menetben vonultak ak, a beöltözésre várók bal karjukon a reverendákkal, valamint a kispapok és a papság. A Kyrie után a celebráns francia és német nyelven szólt a szertartások jelentéséről és céljáról. Majd szólították a 11 jelöltet. Ezután a püspök megáldotta a reverendákat. A beöltözendők a sekrestyébe vonultak és magukra öltötték a megáldott ruhákat. Beöltözve, égő gyertyákkal jöttek a celebráns elé, aki megáldotta őket. Majd az első tonzúra következett. A püspök  mindekinek a hajából öt helyen kivágott egy-egy részt, megjelölve fejüket kereszt alakban a tonzúra jelével. Közben elhangzott: Dominus pars hereditatis meae et calicis mei, tu es qui restitues hereditatem meam mihi.  15. Zsoltár 15. Vers.

A tonzúra után a püspök karingbe öltöztette őket Induat te Dominus novum hominem qui secundum Deum creatus est in iustitia et sanctitate veritatis szavakkal.  Majd reverendában, karingben, égő gyertyával a kezükben vettek részt a szentmisén egészen a felajánlásig, amikor egyenként a püspök elé járultak és offerálták gyertyáikat.

A szentmisén a kispapok szkólája énekelte a gregorián énekeket. A templom nagy és kisorgonája felváltva kísérte az egyes cselekményeket. Az egész szentmise minden sietség nélkül, nagy nyugalomban történt. Minden egyes mozzanatot át lehetett élni. A jelek gazdagsága az elhangzott antifónák és zsoltárok kíséretében igazán lehetővé tette, hogy a kispapok és a jelenlevők is megértsék, átéljék  a szentmise nagyságát és a beöltözés és tonzúra jelentőségét.

Ahogy az egy régi rítusú közösségtől joggal elvárható, a főpapi szentmise assisztenciája rendkívül szép és pontos volt.  Hála Istennek, hogy vannak a világegyházban püspökök, akik nem ellenségeskedést szítanak a régi rítus ellen, hanem segítik azokat a közösségeket, amelyek ezt a rítust ünneplik, s tanújelét adják a rítus megbecsülésének.

A szentmise után ünnepi ebéd és találkozás következett a szeminárium ebédlőjében. Szombat délután hazafelé indultunk. Az úton idefele és hazafele is zsoltároztunk, s elmondtuk a rózsafüzért is, annak egyes titkait más-más szándékokra felajánlva. Megköszöntük Istennek a csodálatosan szép késő őszi időt, s hogy részt vehettünk egy  ilyen ünnepen és a Katolikus Egyháznak ily mély és gyönyörű főpapi miséjén. Az újmisés áldásért érdemes egy pár csizmát elkoptatni - mondják, de szerintem már a tonzúra és beöltözés szertartásáért is, - mi sem sajnáltuk erre az ünnepre rááldozott két napot és 1600 kilométert.

Imádkozunk, hogy Isten segítsége kísérje kispapunk lépteit és életét, a Boldogságos Szeplőtlen Szűz és Szent Péter pártfogása és oltalma legyen vele és mivelünk. Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő egyházhű Szent Péter Papi Testvériséget pedig tartsa meg és gyarapítsa, munkáját gyümölcsöztesse a Gondviselő Isten.

Attila plébános

2013. október 15., kedd

Ámen. Ámen.

Zaklatott lélekkel érkeztem újfent Sümegre. A mindennapok sűrű gondjai két kézzel markoltak belém, sorba állítva az érveket, miért is nem alkalmas ez az időpont. Ismerős volt a helyzet, már-már mosolyogtam is rajta. 4 évvel ezelőtt itt megfordult az életem. Sok kérdésem volt, kételyem, tévhitem, melyeket igazítani vágytam. Kaptam válaszokat, másféléket mint amire számítottam, mégis rend lett. Igazából máig sem értettem meg, ez hogyan történt. De a kérdések elhagytak…

Ahogy a kolostor ajtaját megláttam, elérzékenyültem. Balázs atya olyan hirtelen megjelent, mintha már órák óta az ajtóban állt volna minket várva. Mosollyal és szelíd tekintettel terelgetett egyre beljebb, mintha csak azt mondaná: „szálljatok fel a bárkára, most átmegyünk egy kicsit a túlsó partra.” A vaskos ajtót bezártam magam mögött, végre szabad vagyok…

Immár 4 éve egyre több barátot, ismerőst, családtagot hívunk ide. Káptalanunk kis missziója ez, és egyúttal éves lelkigyakorlata is. A téma Balázs atya szavaival élve „mindig a helyzettől függ,” most sem volt ez másképp. Eleinte ezen mindenki csodálkozik és csak utólag érti meg. Miután megjöttek a válaszok. Néha egyenesen a szemünkbe néz, sóhajt vagy mosolyog, néha pedig azon kapom magam, hogy megkérdezem: honnan tudhatta…

Most azt feszegetjük, mi az egyértelmű és mi nem az. A „Semmi” nem szorul magyarázatra, ha a „Semmi” lenne a „Valami” helyett, kérdés sem lenne. A „Létezés” viszont kérdéseket vet fel, mely egyidős az emberiséggel, a „Teremtésig” nyúl vissza. Miért is? Vagy helyesebben „Kiért” is? Általa, Érte, Vele és Benne: teremtés, születés, öröklét, s mindez szeretetből a Szeretettől. Megtudjuk a miérteket, próbáljuk felfogni az időn felüliséget és, hogy Jákob lajtorjája Krisztusról szól, ki az Istentől elszakadt embert Istennel újra összeköti: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Majd felhangzik Pilinszky írása „A kisember és a kispolgár,” a „Mindenség”-re való nyitottság szemben a tudat alá szorított és be nem vallott „Mindenség”-gel, s annak démoni következményeivel. Majd a számomra is oly kedves Graham Greene: Hatalom és dicsőségéből halljuk egy elesett pap halála előtti megrendült „Ébredésének” szózatát. Nemcsak fennkölt, de egyszerű is. Látszólag intellektuális filozófia, valójában nyelv fölötti nyelv, mely átszűrődik a Bábeli tornyot megelőző időkből…

Napokig hallgatnánk. A tanítást csak az imádság váltja fel: Laudes, Szexta, Vesperás - a szent zsolozsma, az Egyház ősi imája magával ragadja azokat is, akik csak itt ismerték meg, vagy hallották énekes magyar gregorián tételekkel. Bertalan testvér elkísér minket Sümegcsehire a Newman templomba, megnézzük Dobszay tanár úr sírját és Udvardy Erzsébet emléksírját is majd Keresztutat végzünk. Paszkál atya pedig csendesen gyóntat. Az élet lüktetése megváltozik, már nem az ima szakítja meg a valóságot, a valóság átfogalmazódik, illetve irányt vált. Egyszerre létezünk két világban. Jézus az Atyánál is volt és a világban is az apostolokkal. Mikor a világba közölt valamit, így kezdte „Bizony, bizony, mondom nektek,” de a fordítás helyesen egy befejezés, egy az Atyának mondott „Igen” és a rákövetkező üzenet az Atyától: „Ámen, ámen. Mondom nektek…” már értem.

Balázs atya néz és mosolyog. Nem szólunk, feleslegesek a szavak. A folyosón még kezet rázunk és búcsúzunk. A vaskos ajtó most nyitva van, még nem zárul be mögöttünk. Esik az eső, a kolostori dombról lefolyó víz az utcát tisztára mossa előttünk. Mielőtt elindulnánk, a Szent István tér végéről még egyszer visszatekintünk.  Ámen, ámen…

(Matusek I.)

2013. október 7., hétfő

Visszatekintés a nyárra

Blogunk kedves látogatói bizonyára tapasztalták, hogy a legutóbbi bejegyzésünk június 25-én keletkezett. Egyedül a szentmisék időpontjain mutatkozott meg az életjel káptalanunk körül. Talán többen gondolták, hogy, úgy látszik elfogyott a lelkesedés és a kitartás közösségünkből. Minden jó dolog körül egyébként is kulcskérdés a jóban való kitartás és megmaradás. Káptalanunk esetében nem a lelkesedés és kitartás hiányáról van szó. Inkább arról, hogy mindegyikünk nagyon elfoglalt, hiszen intenzíven éli papi vagy családos hivatását, mindennapi munkáját és részt vesz egyházközsége életében is. Az én papi életem és káptalanunk tagjaié sem zajlik kizárólag a régi rítus keretei között. Ugyanakkor továbbra is nagyon örülünk és lelkesedünk minden alkalomnak, amikor a régi rítus szeretetében is találkozhatunk. 

Visszatekintve a nyári időszakra az alábbiakban foglaljuk össze tevékenységünket:
  • Keresztelő Szent János születésnapját zsolozsmával és szentmisével ünnepeltük meg. Az énekes zsolozsmát a nagymácsédi plébániatemplomban imádkoztuk el. 
  • Káptalanunk három tagja elkísért a szombathelyi liturgikus táborba, ahol három csodálatos napot töltöttünk. Az esztergomi zsolozsma megismerésének és imádkozásának szenteltük mi is ezeket a napokat. 
  • A régi rítus szerint megkereszteltem Tamás János kisfiút, aki káptalanunk egyik családjába születt be negyedik gyermekként. A keresztelő után a család kérésére missa cantata volt a nagymácsédi templom Szent Kereszt oltáránál. A család meghívására szép délutánt és estét töltöttünk együtt, amelyet az esztergomi vasárnapi vecsernye és kompletórium imádkozásával koronáztunk meg. Kérjük Aquinói Szent Tamás és Keresztelő Szent János könyörgését számukra. 
  • A nyári hónapokban 10 szentmisét tartottunk az ősi rítus szerint, pl. Havas Boldogasszony napján, Urunk színeváltozásán, s Nagyboldogasszony ünnepén is. 
  • Esztergomi kirándulás, vacsora és baráti találkozás volt Peter papnövendékkel, aki a Szent Péter Papi Testvériség (FSSP) németországi szemináriumában elvégezte az első bevezető évet.
  • Aszisztencia - szolgálat szeptember 8.-án délelőtt a máriavölgyi kegyhelyen szeptember missa sollemnis alkalmával. Celebráns egy fiatal, doktoranduszi tanulmányait végző pap, Viliam atya volt a nyitrai egyházmegyéből.
  • Aszisztencia – szolgálat szeptember nyolcadikáról kilencedikére virradóra a felsőcsallóközi Szentantal kegyhelyen. Missa sollemnis amelyet Károly atya celebrált, László atya nagyszerű orgonálása és a szentantali szkóla csodálatos éneke mellett, s amelyen a szubdiakónusi szolgálatot láttam el. 
  • Szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásán missa cantata a galántai plébániatemplomban, megemlékezve a Summorum Pontificum apostoli levél hatályba lépésenek 6. évfordulójáról
  • Szeptember 15-én Missa cantata a szlovák hívek nagyszámú részvételével a galántai plébániatemplom Fájdalmas Anya oltáránál. 
  • Requiem mise Ft. Konrád ferences atyáért, aki szülőfalunkból Nagymácsédról származott, s nemrég hunyt el az Úrban.
Blogunk Olvasóitól egy fohászt kérünk közösségünk számára. Szívből köszönjük. Attila plébános

2013. június 25., kedd

Magasság és mélység 2013/2

Elmélkedések napról napra

Visszagondolva diákkoromra nagy áldásnak tartom, hogy plébánosunk nemcsak a zsolozsma szeretetére nevelt bennünket, hanem egyúttal a napi reggeli elmélkedésre is. Kaptunk is tőle két szlovák nyelvű  könyvecskét, amelyből naponta végezhettük az elmélkedéseket, az egyik címe nagyon tetszett: Szólj, Uram, hallja a te szolgád.

Nagy áldás, hogy magyar nyelven is létezik olyan könyv, ami a napi szentírási szakaszokhoz közöl elmélkedéseket. Barsi Balázs ferences atya és Telek Péter-Pál: Magasság és mélység című sorozatáról van szó, amely napra készen, a megújított római szertartásrend szent szakaszaihoz ad segítő és inspiráló gondolatokat. Ezek a gondolatok a ferences kolostor csendjében, az ott felhangzó zsoltáros istentisztelet összefüggésében láttak napvilágot. Magam is tanúja voltam  néhányszor ennek az imádságos, Szentlélekkel átitatott csöndnek és reggeli órának, amikor az elmélkedések megfogannak és világra jönnek. E kötet által, pedig mások számára is segítik Isten igéjének megértését, befogadását, segítenek belepillantani hitünk magasságaiba és mélységeibe.  Isten igéje pedig formál, nevel, alakít, táplál és éltet, vezet bennünket. A liturgia szeretete és gyakorlása nem nélkülözheti, sőt egyenesen feltételezi a lelki életet, az Isten szavához való ragaszkodást, hűséget, engedelmességet. Barsi Balázs atya élete, papi, szerzetesi szolgálata nemcsak a liturgia szeretetéhez nyújt támpontot sokunknak, de prédikációi, elmélkedései a lelki életünk számára is nagy kincset jelentenek.

Ajánljuk a Magasság és mélység című kötetet, blogunk minden olvasójának. 


Attila plébános

2013. június 13., csütörtök

Testvérvárosunkban, Kecskeméten jártunk

Tavaly húsvét után egy héttel a kecskeméti piarista templom liturgikus kórusa látogatott el Mátyusföldre. Az idén  a Plébánia és a Kórus meghívására Mátyusföld szívéből tettünk látogatást Kecskeméten. Huszonkét fős csapatunk egy nagy családközösséget alkotott. Köszönet Flórián Szabó Zoltán plébános atyának és Talmácsi József tanár úrnak utunk gondos megszervezéséért, a vendégszeretetért és a szép programért.
Jézus Szent Szíve ünnepén a délutáni magyar szentmise után indult el csapatunk Kecskemétre. A késői érkezés és pihenés után szombaton kezdődött gazdag programunk.

A piarista templom és rendház
Zoltán plébános úr bemutatta a piarista plébániatemplomot. Tekintélyes méretű templom, főoltára, szószéke, mellékoltárai  Kecskemét barokk ékességeinek számítanak. A felvidéki piarista kapcsolatok is tetten érhetők, hiszen  a főltár és a szószék Privigyéről érkezett ide anno. Nagy örömöt okozott, hogy a nagyszombati Könnyező Szűz Mária kegyképének korabeli másolata is itt áll a templomban, egy szép kápolnában. Plébános úrtól sok-sok érdekességet tudtunk meg a templom többi oltáráról is.  Megtapasztaltuk, hoyg a piarista szerezetes papok nemcsak az ifjúság oktatásához neveléséhez értenek, hanem a kecskeméti nép és a környékbeli emberek számára is lelki szigetet jelentetenek, s aktívan kivették és kiveszik részüket a lelkipásztorkodásból.

A városháza
Kecskemét szíve és a városháza
Az egész csapatnak nagyon tetszett Kecskemét belvárosa, főtere. kellemes lombok allatt sétálhat az ember, a gyerekek nagyon örültek a szökőkútnak, és a város főterén álló kilométerkőnek is. Örömmel fedeztük fel rajta Galánta nevét is. A városháza belső terei a magyar országgyűlés pesti épületére emlékeztetnek. Csodálatos szépségű díszterem, szép előcsarnok, folyosók, lépcsőház, mindenütt a művészet, s a magyarság alakjai képekben. A harangjáték és dallamai  Kecskemét jellegzetes vonását jelentik, én is egész nap dúdolgatom dallamait.

Zsolozsma és szentmise
A Barackvirágos Mária kép
(Nagytemplom)
Szombat délelőtt még zsoltározunk egyet, majd régi rítusú szombati Mária-misét celebrálok a piarista templom főoltáránál, a káptalani tagok segédletével. A Liturgikus kórus kórusöltözetben tiszta és szép énekkel kíséri a szent áldozat bemutatását, ahogy ezt már tavalyi látogatásukkor is tapasztaltuk, a liturgiához szervesen illeszkedik énekük. Nagy kincs egy ilyen liturgikus kórus! S nagy dolog, ha egy egyházközségnek van igénye erre. 

Az öregtemplom
Az öregtemplom nagytemplomot jelent igazán. Hatalmas, székesegyház méretű templom, kellemes belső térrel, ízléses térelrendezéssel, kiváló orgonával, és egy hatalmas nagyharanggal. A kilátás a toronyból lenyűgöző. 

A Kodály intézet
A Kodály Intézet
A főtéren álló Barátok temploma melleti egykori ferences kolostor ad méltó helyet a Kodály Intézetnek. Sipos Soma fiatal tanár úr barátságos  stílusban mutatta be a házat, s az Intézet munkáját küldetését. Majd Kodály Zoltán életéről és művéről tartott izgalmas  áttekintést, amelynek során az előadás mellett, saját énekével, CD-felvétellel, és filmrészlettel is közelebb hozta hozzánk Kecskemét és Galánta nagy személyiségét.  Egy szép Kodály-borsúrával is gazdagodtunk látogatásunk végén. 

Arborétum
A Cifra palota
Kecskemét zöld tüdeje az Arborétum. A délután hátralevő részét itt töltöttük. A gyerekek a játszótéren, a felnőttek pedig sétálva, beszélgetve, pihenve. 

Vacsora, imádság és beszélgetés
Az este a találkozás, beszélgetés, jókedv jegyében telt. Előkerültek a finomságok. Az idő gyorsan elszaladt,  de akik még bírták esti sétát tettek a vasút felé vezető új sétálóutcán.

Kecskeméti vasárnap:
A reggeli dicséret után, a piarista gimnáziumot mutatta be Nagy Attila igazgató úr. Ezután még jutott idő egy utolsó főtéri sétára, kávézásra, fagylaltra. A piarista templom deles miséjén vettünk  részt, amelynek sajátossága az volt, hogy a megújított szertartásrend szerint, de a hívekkel egyirányba tekintve mutattatott be, ahogy ez a deles misén szokás. A szentmisét egy utolsó finom ebéd követte, majd csapatunk hazaindult. 

Káptalanunk és barátai

Szívbeli köszönet még  egyszer vendéglátóinknak, és adja Isten, hogy legközelebb találkozhassunk a Felvidéken. 

2013. március 18., hétfő

„Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!"

 
A pápáért

Úr Isten, minden hívő pásztora és kormányzója,
tekints kegyesen szolgádra, Ferenc pápára,
akit Anyaszentegyházad főpásztorává rendeltél.
Adjad kérünk, hogy azoknak javát, akiknek elöljárója,
szóval és példával előmozdítsa, és a reá bízott nyájjal
együtt az örök életre eljuthasson.
A mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

2013. március 4., hétfő

Egy emlékezetes keresztelőről

„Vagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra,
az Ő halálára keresztelkedtünk meg? 
Mert eltemettettünk vele együtt a keresztség által a halálba: 
hogy valamint Krisztus föltámadott halottaiból az Atya dicsősége által,
úgy mi is az élet újságában járjunk.“ /Róm 6,3-4/

Egy számunkra nemcsak kedves, de nagyon fontos eseményről még nem számoltunk be a kedves olvasónak. Most ezt a mulasztásunkat szeretnénk pótolni. 

Ádvent első vasárnapjának vigíliáján az egyik káptalani család legkisebb tagja részesült a keresztség szentségében a Rituale Strigoniense szerint. A keresztséget Józsa Attila galántai esperes plébános szolgáltatta ki Nagymácsédon, a helyi plébános úr - Dobrý László atya - jóságos engedélyével. Ez a keresztelő több szempontból is jelentőséggel bírt. A nagymácsédi hívők körében – a liturgikus reform bevezetése óta - ez volt az első olyan alkalom, hogy keresztséget a hagyományos formában, a Rituale Strigoniense szerint szolgáltatták ki. Ezenkívül nekünk, a laikus káptalan tagjainak is felhívta a figyelmünket arra, hogy a szentmiséken és a zsolozsmákon kívül is lehet és kell is szép liturgikus alkalmakat, szentelményeket találni az élet különböző alkalmaira, eseményeire. 

Mindezeken túl ez a keresztelő elsősorban a kis Simon számára bírt legnagyobb jelentőséggel, aki Isten gyermekévé lett, aki megtisztult az áteredő bűntől, tagja lett a Római szent és katolikus Anyaszentegyháznak, megkapta az isteni erényeket. „Örvendezzetek, egek, és ujjongj, föld, azok fölött, akik meg lesznek hintve izsóppal és meg fognak tisztulni a szellemi izsóp által, annak erejében, akit szenvedése közben nádszállal ás izsóppal itattak meg. Örvendjenek a mennyei erők is! Készülődjenek azok a lelkek, akik a szellemi Vőlegénnyel akarják eljegyezni magukat.” /Jeruzsálemi szt. Kürillosz/

„Készítsétek el az Úr útját,
tegyétek egyenesekké az ő ösvényeit.“/Mt 3,3/
„Ne tekintsd puszta víznek a fürdőt,
hanem lásd benne a vízzel adott szellemi kegyelmet is“
/Jeruzsálemi szt. Kürillosz/


„És lehet bármily erényes a cselekedeteiben valaki, 
ha nem kapja meg víz által a pecsétet, 
az sem mehet be a mennyek országába.” 
/Jeruzsálemi szt. Kürillosz/ 

„Bevezetett engem a király hálószobájába“ /Én 1,4/.
„Örvendezik lelkem az Úrban,: az üdvösség ruháját adta rám,
és az örvendezés öltözetét. Mint vőlegénynek koronát tett a fejemre,
és mint menyasszonyt dísszel ékesített. /Iz 61,10/
„Amit kezdettől hallottatok, maradjon az bennetek, 
ha bennetek marad amit kezdettől hallottatok, 
ti is a Fiúban és az Atyában maradtok“ /1 Jn 2,24/ 


2013. január 16., szerda

A Szent János napi bormegáldás

A bor a kezdetektől fogva közösségépítő szerepet töltött be káptalanunk életében. Még az alapítás előtt több ízben is amatőr borkóstolókra került sor egyes tagok családjainál, és ismerkedtünk nemcsak magával a borkultúrával, borvidékekkel, a jellgzetes ízekkel és illatokkal, de ezen alkalmakkor került sor tartalmas baráti beszélgetésekre, sőt előadásokra is. Így a bor gasztronómiai szeretete mellett a mi esetünkben a kellő mértéktartás mellett inkább a bor ilyesfajta alkalomteremtő, összegyűjtő erejéről szólt. A gasztronómiától a liturgiáig így sokminden a terítékre került és egy testvéri közösséghez, a káptalanhoz vezetett. Mivel borkészítéssel is foglalkozunk, ezért vetődött fel idén az a gondolat, hogy az új bor szent János áldásban részesüljön, s mindazokat, akik ezt fogyasztani fogját, töltse el szeretettel és Isten áldásával. Szent János napján, december 27-én ezért különleges káptalani szertartásra került sor Nagymácsédon. De mit is jelent a szent János áldás?

„Régi hagyományból tudjuk, hogy szent János egyszer megmérgezett italt ivott, s midőn ő szokása szerint ivás előtt azt keresztvetéssel megáldaná, a mérges ital nem ártott neki. Azért, midőn a pap a bort szenteli s megáldja, kéri a jó Istent, hogy ő, mint minden áldások kutfeje és atyja, isteni malasztja által őrizzen meg minket minden testi és lelki veszélytől, s mindazokat, kik e szentelt borból isznak, áldja meg ideig s örökké tartandó javakkal. Azonfölül a bor a szeretet jelképe; azért néhol a pap megáldott bort nyujt a jelenlévőknek ivásul, mondván: „Igyátok sz. János szeretetét.“... „igyátok sz. János áldását,“ vagy ti elváláskor egymásnak azt kívánjátok, hogy sz. János áldása maradjon veletek: ez annyit tesz, mintha mondanátok: Távol legyen tőlünk minden fondorkodás, harag vagy viszálkodás és irigység; s italunktól távol legyen minden ártalom; sőt mértékletes és békes legyen egész éltünk; szeressük Istent és szeressük egymást, mint János; áldjuk egymást, jót kívánjunk és jót tegyünk egymásnak, mint János.“ (A Romai Katholika Anyaszentegyház ünnepeinek szertartásai, Szaniszló József, Szombathely, 1847)

A szertartás a Rituale Strigoniense szerint latinul történt. Az ünnepélyes megáldás után természetesen az új bor kóstolásra is került egy kátalani hidegtálas vacsora mellett. A karácsonyi ünnepi hangulatot az együtt elénekelt vesperás és kompletórium koronázta meg. Jó volt a karácsonyt is megosztani, egy kicsit együtt lenni, ünnepelni, szent János áldásával eltelni...

2013. január 6., vasárnap

Csendes misék az új év kezdetén

Az idei karácsonyi ünnepkör átadja helyét a vízkeresztnek és az azt követő ünnepi időnek. Az ünnep nagyliturgiái mellett az elmúlt három napban csendes szentmiséket végezhettem. Mivel két áldozópapunk is hazalátogatott az ünnepek között, szívesen elvégezték a napi szentmisét, így lehetőségem nyílt a csendes misék celebrálására.

A csendes misék helyszínéül a galántai templomunk mellékoltárát választottam, mégpedig azt az oltárt, amely mögött a képen a napkeleti bölcsek hódolnak az Úr Jézus előtt. Ezen az oltáron valószínűleg 1970 előtt mondták az utolsó szentmisét. Azóta csak dísz, virágtartó szerepben állt. Közben az elmúlt években felújítást nyert az oltárkép. Egy oltár akkor él, ha céljának szolgál, s miséznek rajta.

Nagyon jó volt ennél az oltárnál misézni. Az új, nagyméretű misekönyvet használtam. A templom csendjében, reggel, a zsolozsma elvégzése után. Egy kispap testvér segédkezett a ministrációval. Másodikán Jézus Szent Nevéről végeztem a szentmisét. Harmadikán Urunk körülmetélése január 1.–i ünnepnapjának szövegeivel, negyedikén pedig Jézus Szentséges Szíve votív miséjét mondtam.

A csendes mise segít az áldozópapnak a szent szövegekre való odafigyelésben. Táplálja azt a meggyőződést, hogy a szentmisét nemcsak a közösség jelenléte miatt kell bemutatni. A szentmise akkor is az Anyaszentegyház nyilvános istentisztelete, ha a nép aktuális részvétele nélkül mutatják be.

Nagy ajándék volt ez a három nap, s hogy az ünnepek bár szép, de fárasztó nagyliturgiái után felüdülhettem a csendes szentmise ünneplésében.

Attila plébános

Új esztendőben új szívekkel…

és egy új kiadású misekönyvvel…

Karácsony előtt hozta meg a szállítószolgálat azt a misekönyvet, amely az új évtől szolgálni fogja a régi rítusú szentmiséinket.
A Missale Romanum ezen kiadása editio iuxta typicam, vagyis a mintakiadás nyomán készült. A Szent Péter Papi Testvérület adta ki. A misekönyv Németországban jelent meg a churi püspök úr előzetes engedélyével, amelyet 2012-ben Szent Péter és Pál apostolok napján írt alá. Az engedélyeztetés és kiadás célja, „hogy méltón és szépen legyen ünnepelve a Szentmise Áldozata a korábbi úzus szerint.”
A misekönyv nagyméretű, nagybetűs, kiváló minőségű papíron van nyomtatva. A kánonkép Murillo festményének reprodukciója. Tartós borítója, arany lapszéle van, meggyvörös szalagokkal és lapozófülekkel ellátva. 180 euró, ilyen olcsón ilyen tartalmat és külcsín szempontjából ilyen szép könyvet ritkán talál az ember.  
Segítse ez az új kiadás szerte a világon az ősi rítus szerinti szentmiseáldozat celebrálását egységben a Szentatyával.