2013. január 16., szerda

A Szent János napi bormegáldás

A bor a kezdetektől fogva közösségépítő szerepet töltött be káptalanunk életében. Még az alapítás előtt több ízben is amatőr borkóstolókra került sor egyes tagok családjainál, és ismerkedtünk nemcsak magával a borkultúrával, borvidékekkel, a jellgzetes ízekkel és illatokkal, de ezen alkalmakkor került sor tartalmas baráti beszélgetésekre, sőt előadásokra is. Így a bor gasztronómiai szeretete mellett a mi esetünkben a kellő mértéktartás mellett inkább a bor ilyesfajta alkalomteremtő, összegyűjtő erejéről szólt. A gasztronómiától a liturgiáig így sokminden a terítékre került és egy testvéri közösséghez, a káptalanhoz vezetett. Mivel borkészítéssel is foglalkozunk, ezért vetődött fel idén az a gondolat, hogy az új bor szent János áldásban részesüljön, s mindazokat, akik ezt fogyasztani fogját, töltse el szeretettel és Isten áldásával. Szent János napján, december 27-én ezért különleges káptalani szertartásra került sor Nagymácsédon. De mit is jelent a szent János áldás?

„Régi hagyományból tudjuk, hogy szent János egyszer megmérgezett italt ivott, s midőn ő szokása szerint ivás előtt azt keresztvetéssel megáldaná, a mérges ital nem ártott neki. Azért, midőn a pap a bort szenteli s megáldja, kéri a jó Istent, hogy ő, mint minden áldások kutfeje és atyja, isteni malasztja által őrizzen meg minket minden testi és lelki veszélytől, s mindazokat, kik e szentelt borból isznak, áldja meg ideig s örökké tartandó javakkal. Azonfölül a bor a szeretet jelképe; azért néhol a pap megáldott bort nyujt a jelenlévőknek ivásul, mondván: „Igyátok sz. János szeretetét.“... „igyátok sz. János áldását,“ vagy ti elváláskor egymásnak azt kívánjátok, hogy sz. János áldása maradjon veletek: ez annyit tesz, mintha mondanátok: Távol legyen tőlünk minden fondorkodás, harag vagy viszálkodás és irigység; s italunktól távol legyen minden ártalom; sőt mértékletes és békes legyen egész éltünk; szeressük Istent és szeressük egymást, mint János; áldjuk egymást, jót kívánjunk és jót tegyünk egymásnak, mint János.“ (A Romai Katholika Anyaszentegyház ünnepeinek szertartásai, Szaniszló József, Szombathely, 1847)

A szertartás a Rituale Strigoniense szerint latinul történt. Az ünnepélyes megáldás után természetesen az új bor kóstolásra is került egy kátalani hidegtálas vacsora mellett. A karácsonyi ünnepi hangulatot az együtt elénekelt vesperás és kompletórium koronázta meg. Jó volt a karácsonyt is megosztani, egy kicsit együtt lenni, ünnepelni, szent János áldásával eltelni...

2013. január 6., vasárnap

Csendes misék az új év kezdetén

Az idei karácsonyi ünnepkör átadja helyét a vízkeresztnek és az azt követő ünnepi időnek. Az ünnep nagyliturgiái mellett az elmúlt három napban csendes szentmiséket végezhettem. Mivel két áldozópapunk is hazalátogatott az ünnepek között, szívesen elvégezték a napi szentmisét, így lehetőségem nyílt a csendes misék celebrálására.

A csendes misék helyszínéül a galántai templomunk mellékoltárát választottam, mégpedig azt az oltárt, amely mögött a képen a napkeleti bölcsek hódolnak az Úr Jézus előtt. Ezen az oltáron valószínűleg 1970 előtt mondták az utolsó szentmisét. Azóta csak dísz, virágtartó szerepben állt. Közben az elmúlt években felújítást nyert az oltárkép. Egy oltár akkor él, ha céljának szolgál, s miséznek rajta.

Nagyon jó volt ennél az oltárnál misézni. Az új, nagyméretű misekönyvet használtam. A templom csendjében, reggel, a zsolozsma elvégzése után. Egy kispap testvér segédkezett a ministrációval. Másodikán Jézus Szent Nevéről végeztem a szentmisét. Harmadikán Urunk körülmetélése január 1.–i ünnepnapjának szövegeivel, negyedikén pedig Jézus Szentséges Szíve votív miséjét mondtam.

A csendes mise segít az áldozópapnak a szent szövegekre való odafigyelésben. Táplálja azt a meggyőződést, hogy a szentmisét nemcsak a közösség jelenléte miatt kell bemutatni. A szentmise akkor is az Anyaszentegyház nyilvános istentisztelete, ha a nép aktuális részvétele nélkül mutatják be.

Nagy ajándék volt ez a három nap, s hogy az ünnepek bár szép, de fárasztó nagyliturgiái után felüdülhettem a csendes szentmise ünneplésében.

Attila plébános

Új esztendőben új szívekkel…

és egy új kiadású misekönyvvel…

Karácsony előtt hozta meg a szállítószolgálat azt a misekönyvet, amely az új évtől szolgálni fogja a régi rítusú szentmiséinket.
A Missale Romanum ezen kiadása editio iuxta typicam, vagyis a mintakiadás nyomán készült. A Szent Péter Papi Testvérület adta ki. A misekönyv Németországban jelent meg a churi püspök úr előzetes engedélyével, amelyet 2012-ben Szent Péter és Pál apostolok napján írt alá. Az engedélyeztetés és kiadás célja, „hogy méltón és szépen legyen ünnepelve a Szentmise Áldozata a korábbi úzus szerint.”
A misekönyv nagyméretű, nagybetűs, kiváló minőségű papíron van nyomtatva. A kánonkép Murillo festményének reprodukciója. Tartós borítója, arany lapszéle van, meggyvörös szalagokkal és lapozófülekkel ellátva. 180 euró, ilyen olcsón ilyen tartalmat és külcsín szempontjából ilyen szép könyvet ritkán talál az ember.  
Segítse ez az új kiadás szerte a világon az ősi rítus szerinti szentmiseáldozat celebrálását egységben a Szentatyával.