Beöltözés és első tonzúra
Alcantarai Szent Péter idei ünnepét különleges szép és mély
eseménye tette számomra emlékezetessé.
Meghívást kaptam egy közösségünkhöz
kötődő testvérünk beöltözésére és első tonzúrájára, aki a Szent Péter Papi
Testvériség bajorországi szemináriumában készül a papi hivatására.
Káptalanunk egyik tagjával utaztunk erre az ünnepi eseményre. A pénteki út
hosszadalmas és fárasztó volt, de este nyolc körül megérkeztünk Wigratzbad-ba. Az ünnep napján reggel olvasott szentmisét végeztem
a kegytemplom kriptájának oltáránál, kispapunk és káptalani tagunk
ministrálása mellett. Majd átutaztunk a Bodeni-tó szigetén fekvő Lindau
városba, amelynek főtemplomában volt a főpapi szentmise, amelynek
keretében volt a reverendák megáldása, és az első tonzúra. A szentmisét Mons. Wolfgang Haas
lichtenstein-i érsek végezte.
A szentmise Alkantarai Szent Péter ünnepéről volt. A bevonulási menetben vonultak ak,
a beöltözésre várók bal karjukon a reverendákkal, valamint
a kispapok és a papság. A Kyrie után a celebráns francia és
német nyelven szólt a szertartások jelentéséről és céljáról. Majd szólították
a 11 jelöltet. Ezután a püspök megáldotta a reverendákat.
A beöltözendők a sekrestyébe vonultak és magukra öltötték a megáldott
ruhákat. Beöltözve, égő gyertyákkal jöttek a celebráns elé, aki megáldotta
őket. Majd az első tonzúra következett. A püspök mindekinek a hajából öt helyen kivágott
egy-egy részt, megjelölve fejüket kereszt alakban a tonzúra jelével.
Közben elhangzott: Dominus pars hereditatis meae et calicis mei, tu es qui
restitues hereditatem meam mihi. 15.
Zsoltár 15. Vers.
A tonzúra után a püspök karingbe öltöztette őket Induat
te Dominus novum hominem qui secundum Deum creatus est in iustitia et sanctitate
veritatis szavakkal. Majd reverendában,
karingben, égő gyertyával a kezükben vettek részt a szentmisén
egészen a felajánlásig, amikor egyenként a püspök elé járultak és
offerálták gyertyáikat.
A szentmisén a kispapok szkólája énekelte
a gregorián énekeket. A templom nagy és kisorgonája felváltva kísérte
az egyes cselekményeket. Az egész szentmise minden sietség nélkül, nagy
nyugalomban történt. Minden egyes mozzanatot át lehetett élni. A jelek
gazdagsága az elhangzott antifónák és zsoltárok kíséretében igazán lehetővé
tette, hogy a kispapok és a jelenlevők is megértsék, átéljék a szentmise nagyságát és
a beöltözés és tonzúra jelentőségét.
Ahogy az egy régi rítusú közösségtől joggal elvárható,
a főpapi szentmise assisztenciája rendkívül szép és pontos volt. Hála Istennek, hogy vannak
a világegyházban püspökök, akik nem ellenségeskedést szítanak a régi
rítus ellen, hanem segítik azokat a közösségeket, amelyek ezt
a rítust ünneplik, s tanújelét adják a rítus megbecsülésének.
A szentmise után ünnepi ebéd és találkozás következett
a szeminárium ebédlőjében. Szombat délután hazafelé indultunk. Az úton
idefele és hazafele is zsoltároztunk, s elmondtuk a rózsafüzért is,
annak egyes titkait más-más szándékokra felajánlva. Megköszöntük Istennek
a csodálatosan szép késő őszi időt, s hogy részt vehettünk egy ilyen ünnepen és a Katolikus Egyháznak ily
mély és gyönyörű főpapi miséjén. Az újmisés áldásért érdemes egy pár csizmát
elkoptatni - mondják, de szerintem már a tonzúra és beöltözés
szertartásáért is, - mi sem sajnáltuk erre az ünnepre rááldozott két napot és
1600 kilométert.
Imádkozunk, hogy Isten segítsége kísérje kispapunk lépteit és
életét, a Boldogságos Szeplőtlen Szűz és Szent Péter pártfogása és oltalma
legyen vele és mivelünk. Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő egyházhű
Szent Péter Papi Testvériséget pedig tartsa meg és gyarapítsa, munkáját
gyümölcsöztesse a Gondviselő Isten.
Attila plébános
