2013. október 25., péntek

Dominus pars hereditatis meae

Beöltözés és első tonzúra

Alcantarai Szent Péter idei ünnepét különleges szép és mély eseménye tette  számomra emlékezetessé. Meghívást kaptam  egy közösségünkhöz kötődő testvérünk beöltözésére és első tonzúrájára, aki a Szent Péter Papi Testvériség bajorországi szemináriumában készül a papi hivatására.

Káptalanunk egyik tagjával utaztunk  erre az ünnepi eseményre. A pénteki út hosszadalmas és fárasztó volt, de este nyolc körül megérkeztünk Wigratzbad-ba. Az ünnep napján reggel olvasott szentmisét végeztem a kegytemplom kriptájának oltáránál, kispapunk és káptalani tagunk ministrálása mellett. Majd átutaztunk a Bodeni-tó szigetén fekvő Lindau városba, amelynek főtemplomában volt a főpapi szentmise, amelynek keretében  volt a reverendák megáldása,  és az első tonzúra.  A szentmisét Mons. Wolfgang Haas lichtenstein-i érsek végezte.

A szentmise Alkantarai Szent Péter ünnepéről  volt. A bevonulási menetben vonultak ak, a beöltözésre várók bal karjukon a reverendákkal, valamint a kispapok és a papság. A Kyrie után a celebráns francia és német nyelven szólt a szertartások jelentéséről és céljáról. Majd szólították a 11 jelöltet. Ezután a püspök megáldotta a reverendákat. A beöltözendők a sekrestyébe vonultak és magukra öltötték a megáldott ruhákat. Beöltözve, égő gyertyákkal jöttek a celebráns elé, aki megáldotta őket. Majd az első tonzúra következett. A püspök  mindekinek a hajából öt helyen kivágott egy-egy részt, megjelölve fejüket kereszt alakban a tonzúra jelével. Közben elhangzott: Dominus pars hereditatis meae et calicis mei, tu es qui restitues hereditatem meam mihi.  15. Zsoltár 15. Vers.

A tonzúra után a püspök karingbe öltöztette őket Induat te Dominus novum hominem qui secundum Deum creatus est in iustitia et sanctitate veritatis szavakkal.  Majd reverendában, karingben, égő gyertyával a kezükben vettek részt a szentmisén egészen a felajánlásig, amikor egyenként a püspök elé járultak és offerálták gyertyáikat.

A szentmisén a kispapok szkólája énekelte a gregorián énekeket. A templom nagy és kisorgonája felváltva kísérte az egyes cselekményeket. Az egész szentmise minden sietség nélkül, nagy nyugalomban történt. Minden egyes mozzanatot át lehetett élni. A jelek gazdagsága az elhangzott antifónák és zsoltárok kíséretében igazán lehetővé tette, hogy a kispapok és a jelenlevők is megértsék, átéljék  a szentmise nagyságát és a beöltözés és tonzúra jelentőségét.

Ahogy az egy régi rítusú közösségtől joggal elvárható, a főpapi szentmise assisztenciája rendkívül szép és pontos volt.  Hála Istennek, hogy vannak a világegyházban püspökök, akik nem ellenségeskedést szítanak a régi rítus ellen, hanem segítik azokat a közösségeket, amelyek ezt a rítust ünneplik, s tanújelét adják a rítus megbecsülésének.

A szentmise után ünnepi ebéd és találkozás következett a szeminárium ebédlőjében. Szombat délután hazafelé indultunk. Az úton idefele és hazafele is zsoltároztunk, s elmondtuk a rózsafüzért is, annak egyes titkait más-más szándékokra felajánlva. Megköszöntük Istennek a csodálatosan szép késő őszi időt, s hogy részt vehettünk egy  ilyen ünnepen és a Katolikus Egyháznak ily mély és gyönyörű főpapi miséjén. Az újmisés áldásért érdemes egy pár csizmát elkoptatni - mondják, de szerintem már a tonzúra és beöltözés szertartásáért is, - mi sem sajnáltuk erre az ünnepre rááldozott két napot és 1600 kilométert.

Imádkozunk, hogy Isten segítsége kísérje kispapunk lépteit és életét, a Boldogságos Szeplőtlen Szűz és Szent Péter pártfogása és oltalma legyen vele és mivelünk. Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő egyházhű Szent Péter Papi Testvériséget pedig tartsa meg és gyarapítsa, munkáját gyümölcsöztesse a Gondviselő Isten.

Attila plébános