2014. március 20., csütörtök

Az ételben való dobzódásnak veszedelmes ártalmirúl

            Az emberi nemzet gyükerét paradicsomban, egyéb vétkekkel együtt, torkossággal férgesítette elsőben az ördög. Mert addig mutogatá Éva anyánknak a tilalmas gyümölcs szépségét; addig dicséré gyönyörűséges ízit; addig köszörülé torkát és nyelvét; addig viszketteté gyomrát; addig hitegeté kívánságát és csalogatá akaratját, hogy beléharap a veszett asszony: együtt az almával a pokol horgát elnyelé, az ördög mérget beszívá, mely az egész emberi nemzetnek fogát megvásolván, keserűségének ártalmas ízit most is szájunkban hagyta. Azért a torkosság, mellyel testünknek kedvét keressük és mértéktelen dobzódással hizlaljuk, mint őstűl maradt betegség, úgy belénk oltatott, hogy valamint testünket le nem tehetjük, míg élünk; úgy a torkosságnak esztenétül és perzselésétűl üresen nem maradhatunk, hanem házi ellenségünket táplálván, mindennapi bajvívásunkkal ellene tusakodunk.
            De mivel a második Ádám, az új világ atyja, a Krisztus Jézus azért jött e földre, hogy elrontsa az örgöd alkotmányát: úgy rendelé teljes életének folyását, hogy torkosságnak és dobzódásnak gyökerét megszáraztaná példájával és józanságra vezetne tanításával. Azért ha prédikáláshoz akart kezdeni: negyvennapi böjtöléssel száraztotta ártatlan testét. Ha imádkozni tanított: nem egyebet, hanem kenyeret parancsolt, hogy Istentűl kérjünk testi táplálásunkra. Azt is pedig mindennapit, azaz nem innepnapra süttött, szép zsemlyét, hanem közkenyeret, melyhez künnyebben és gyakrabban juthatunk: akarván ezzel is oktatni, hogy táplálásunkkal megelégedjünk; torkosságunk gyönyörködtető eledelt ne kívánjunk. Ha erkölcsünket törvényével igazgatta: azt hagyta, hogy sok étellel és részegséggel ne terjeltessünk. Ha lakodalomba ment: oly helyre ment, ahol a bor idején elfogyott. Ha szomjúhozott: epét és ecetet kóstolt, mely kedvetlenítette, nem édesgette torkát. Ha enni akart: egy darab sült halacskával és lépesmézzel elégedett. Ha vendéglette a sokaságot: öt árpakenyérrel és két halacskával vendéglette; noha csak a férfiak is ötezren voltak, asszonynépek és gyermekeken kívül. Másszor hét kenyérrel és egynéhány halacskával, gyermekek és asszonyokon kívül négyezer embert vendéglett. Sohult drága étkekkel, különböző nyalánkságokkal nem vendéglette követőit.
            Hogy azért mi is a józan és mértékletes életet megtanuljuk; hogy torkunkat zabolára fogjuk és hasunkat a szükségnek circalomjára vegyük: mai tanúságunkat a torkosság veszedelmének és a mértékletes józanság szépségének ismértetésére határozom. Másodszor megmondom, mint büntetődnek -mind itt s mind a másvilágon-, akik hasoknak és torkoknak szolgálnak. Harmadszor a mértékletes életnek böcsületit említem röviden. Legyetek figyelmetesek, és amit hallotok, oltsátok szűvetekbe, vegyétek erkölcsötökbe!
            Az  írástudó doktorok azt tanítják, hogy a torkosság, ételnek-italnak rendetlen és müdatlan mértékletensége. De hogy most a nagy italnak vétkességérűl ne szüljunk, mivel errűl másutt volt tanúságunk: ételbeli torkossággal ötképpen vétkezik az ember, noha nem mindenkor halálos vétkekkel.
Először: Ha ki parancsolat tilalmazása ellen eszik valamit. Így vétkeztek első szüleink, a tiltott gyümölcs ételében, így vétkezett ama próféta, kinek Isten parancsolta vala, hogy Bételben ne egyék.  Ugyanezen vétekben részesek, akik vagy fogadások ellen, vagy az anyaszentegyház tilalma ellen esznek valamit. Mert Isten parancsolatja az, hogy amit néki fogadunk, megteljesítsük. És hogy az anyaszentegyház szavát szófogadással vegyük. Másodszor: Vétkezik, aki szüksége és természeti ereje felett sokat eszik: mert ebből vagy egészségének ártalma, vagy lelki dolgainak akadékja szokott következni.... Harmadszor: Vétkezik, aki szokatlan, gyenge, drága, gyönyörködtető nyalánkságokra vagy csemegékre szaggat; nem egészsége oltalmáért, hanem torka gyönyörködtetéséért; és hogy az újonnan gondolt ételektűl a sok zabálás miatt megúnakozott és fáradott gyomrát ébressze és izgassa a telhetetlen ételre. Ilyen vétekben volt részek a Héli pap fiainak; kiknek émelygett gyomrok az áldozatokban főtt húsra: hanem hogy magok szája ízi szerént, kedvesben főzetnének, nyersen vonták elaz áldozatot. Ilyenek voltak a zsidók is, kik nem elégedvén a mennyei kenyérrel: torkosságra való eledelt kívántak. Ilyenek (úgymond szent Jeronimus) most is sokan vannak. Parasztházban születtek, alig tölthették ugató gyomrukat közkenyérrel, de egyházi állapotra jutván, a zsemlyét sem szeretik: sok nyalánkságokkal keresik kedvét torkoknak.... Negyedszer: Vétkezik, aki többször eszik, hogysem illenék az üdőt nem tartván az ételben, valamikor eszébe jut, ottan zabálik és nyalakodik.... Ötödször: Az étel módjában lehet vétek, mert a torkosságban nem annyira kell arra nézni, mit eszik az ember, mint az étel módját. Az ördög Ádámot almával csalá, Krisztust száraz kenyérrel kísérté, Ézsaut lencsével veszté. Azért aki mohón és nyalánkon eszik;aki elméjével ételre vetemedik és abban csak gyönyörködést keres; aki nem szükségére, hanem torok gyönyörködtetésére; nem az élet megtartására, hanem a test kedvére néz ételében: kétség nélkül vltek vagyon dolgában. Mert noha az Isten az eledelekbe gyönyörűséget elegyített, és lehetetlen, hogy aki kedvvel eszik, kedves ízek gyönyörűségét ne érezze: de lehetséges az, hogy nem teljességgel ezért a gyönyörűségért együnk: nem mindaddig együnk, míg gyönyörűség vonna. Vétkeznek tehát, akik azért élnek, hogy egyenek, nem azért esznek, hogy éljenek: kiknek gyakorta nyelveken fogrog ama minden öröm a hústel és borital, azért együnk-igyunk, majd meghalunk. Ebben vétke volt Filoxenusnak, ki azt bánta, hogy oly hosszú torka nincsen, mint a gólyának; hogy tovább tartana az elnyelt falat íze és gyönyörűsége: és azt gyakran mondotta, hogy mennél drágább az étek, annál jobb ízűnek tetszik.
            Úgy eláradott és közönségessé lett most a torkosság, hogy noha némelyek a részegséget bűnnek tartják, de az ételben való mértéktelenséget véteknek sem álítják: azért lakásoknak idejét, mértékét, módját a torkok és gyomrok kívánságára hagyták. De a Szentélek a dobzódást veszedelmes bűnnek hirdeti. Minekutána azt mondotta volna Szent Pál, hogy a test cselekedeti nyilván vannak: a fajtalanság, bálványozás, harag, gyilkosság, részegség, ételi dobzódás; azt veti utána: akik efféléket cselekszenek, Isten országát nem bírják. Mert akik Krisztus hívei, testeket megfeszítik, vétkeivel és kívánságivalegyetemben. Látod-e, hogy a paráznasággal, gyilkossággal és egyéb undok vétkekkel egy pórázra köti Szent Pál az ételben való torkosságot? Vészed-e eszedbe, hogy Isten országából kirekeszti, Krisztus hívségétűl elszakasztja, aki az ételben testének kívánságit követi?
            Ugyanezen szent Pál erősen megparancsolja, hogy a setétség cselekedetit eltávoztassuk. Számlálván ezeket a cselekedeteket, előlveti az ételben való torkosságot, mintha azt mondaná: mivel első romlása embernek ételtől esett, először is ételben kell embernek magát megmértékelni, azután a fajtalanságot távoztatni. Itt is a cégéres vétkek között fő helyt ád Szent Pál a dobzódásnak, és azt pokolbéli setétségből áradott gonoszságnak nevezi. Noha testünkre gondot kell viselnünk, de tilalom alatt vagyon, hogy ez a gondviselés ne légyen a test szerént, hanem az okosságnak és az Isten törvényének mértéke szerént.
            Nagyobb és hatalmasb rútsággal nem bélyegezheti a torkosságot, mint Szent Júdás apostol bélyegezte, ki elsőben nagy jajt kiált azokra, kik Káin, Bálaám és Kóre nyomdokán járnak. Azután magyarázza, kik legyenek ezek. Ezek, úgymond, akik ételekkel mocskoltatnak, félelem nélkül lakoznak, magokat legeltetik. Tudjátok jól, hogy Káin gyilkos, Bálaám bálványozó, Kóre pártütő volt. Azt mondja azért Szent Júdás, hogy a dobzódók ezek után indultak, ezeknek útjokon járnak. Mert gyilkosa magának a torkos ember, mivel betegség vagyon a sok ételben: és sokan meghalnak torkosságokért. Bálványozóknak és Krisztus kereszti ellenségének nevezi Szent Pál azokat, kik hasoknak szolgálnak, mert ezeknek hasok istenek, végek veszedelem. Végre, aki testét hizlalja, lelke ellen pártoltatja: miképpen aki ezt sanyargatja, lelkének engedelmessége alá hodoltatja. Mivel azért ennyi gonoszság foglaltatik a dobzódásban, méltán parancsolja a böécs, hogy ne légyünk mohók az ételben, ne öntsük minden kedvünket arra: hanem a mértékletességet kövessük életünkben.
            Tovább azért is tilalmas a tobzódás, mert bár ugyan sok szép jóságok légyenek is emberben, de mihent a torkosság közikbe akad, mint Ézsaut, kiforgatá minden áldasiból, úgy az ember lelkéből  kirekeszt minden tekéletes erkölcsöt. Azért írja Szent Gergely, hogy az asszíriai király konyhamestere rontotta el Jeruzsálemet és a templomot, mert mibennünk a has a konyhamester, ki ha erőt vészen, minden gonoszságok magvát belénk hinti. Azért mondja a bölcs, hogyha engedsz kívánságidnak, örömet szerzesz ellenségidnek. Mennél inkább zsírosítod a földet, annál inkább neveli a beléesett magvakat: a mi testünk is annál inkább kövéredik a jóllakással. Az Izráel fiaival egy jóllakás mind elfelejteté, valami csudatételit látták, valami kegyelmességét vették vala az Istennek, és mihent megtelék hasok, játszani kezdének, azaz amint Szent Pál magyarázza: bálványozának, és Isten elhagyván, arnyborjút imádának. Ládd-e, mire viszi embert a dobzódás? A bálványozást játéknak tartja a teli has, és mihent meghízik, ottan hátrarúg.
            Sok rút vétkek valának Sodomában: mindazok gyököre a kenyérételnek bévsége volt, azt mondja az Isten. Szent Dávid házasságtörésbe esék, mert ebédi jóllakása után szemlélé Betsabét. Aki szolgáját gyengélteti, fejére neveli; aki testét jól tartja, száján nem tarthatja. Mert a Szent Jeronimus mondása szerént: a teli has fészke és forrása a bujaságnak. És nincs oly nagy tüze Etna hegyének, mint az ifjú ember velejének, mikor jó étkekkel és borral felgyújtatik. Erre nézve írja Tertullianus, hogy a torkosság toldalékja a bujaság. Azért vagyon a has végén a szeméremtest. A bévséges ételen megyen alá a fajtalanság, és csuda, ha torkosság nélkül találtatik a kacérság. Mihent   első szüléink torkosságba esének, mindjárt kitetszék a testek szemérme. Méltán fogja tehát egymás mellé Szent Pál a böjtöt és a tisztaságot: mert a fajtalanság útitársa a torkosságnak és majd csak hasveréssel hidegedik.
            Végezetre: A természet törvénye és az igaz okosság vezérlése arra mutat, hogy rút éktelenség az eledelek torkossága. Vajon micsoda az éhség? Egy betegség, mely ha sokáig tartana és gyakor orvosságokkal nem enyhíttetnék, megölné az embert. Ennek a betegségnek orvossága az étel. Annak okáért úgy kell az eledelhez nyúlnunk, úgymond Szent Ágoston, mint az orvossághoz. Bolondság volna, ha az orvosságokat torkosságért, és a doktorok mesterségéből adatott jó ízekért enné valaki, és nem az egészségért. Tehát az eledelt sem kell egyébért venni, hanem testi táplálásért, és így se többe, se különbet ne együnk, hanem ami és mennyi szükséges és alkalmatos táplálásunkra. Tovább: A természet az oktalan állatoknak nagy szájat adott: az embert nagyságáshoz képest minden állatok között legkisebb szájjal ékesítette. Ismértetvén ezzel is, hogy ha az oktalan állatok az ételben telhetetlenek is (noha a disznótúl megválva azok sem oly mohón zabálnak), de az emberbenn a száj nem a dobzódásnak, hanem mértékletes szükség eszköze. Erre nézve a pogány bölcsek is a természet vezérlésétűl taníttatván, feltalálván azt, hogy nem emberhez illendő a dobzódás, és akik utat nyitottak a torkosságra, megbüntették. Azért aki az étkeknek különböző ízadásárúl könyvet írt vala, nemcsak könyvét megégetteté Severus császár, de magát is érdeme szerént akarta büntetni, ha el nem szökött volna.
            Ha a dobzódás büntetését megtekintjük, három rendbéli csapásit találjuk. Első magátúl a torkosságtól származik, mint gonosz fának ártalmas gyümölcse. Másik Isten haragjából árad e világon. Harmadik a másvilágra tartatik.
            A torkosság maga büntetője és hóhéra a dobzódónak, kik a kevés gyönyörűséget sok kínokkal fizetik. Elsőben azt írja a bölcs, hogy aki vendégeskedő jóllakásokban gyönyörködik, meg nem gazdagodul; sőt fogyatkozott állapotra jut, mert valami hozzájő, azt feneketlen zsákon által kamaraszékbe tölti, és a jóllakások által gazdag örökségek elröpülnek, mint ezt gyakor példákban látjuk.
            Ennek felette a torkosság mérge a testnek, melyet sok betegségekkel hamar elfogyat, mert sok étel megterheli és betegségbe ejti a testet: sőt ember életét rövidítvén, kifogyatja a világból. Amely hajóra több terhet raknak, hogysem amennyit viselhet, lenyomja és elsillyeszti: úgy a mi testünk is veszedelembe esik, ha sok étellel terheltetik. Ki tudná előszámlálni: mennyi betegségek nevekednek a torkosságból? Honnan van a köszvény és a kólika? Honnan a szem- és főfájások? Honnan a sok nedvességek, ha nem a mértéktelen ételből, italból? Akik parasztétellel laknak, mindenkor erősebbek: a falusiak a városiaknál, a szegények a gazdagoknál alkalmatosbak a munkára; későbben fáradnak el, ritkábban betegeskednek, künnyebben szenvedik a hideget. Világ teremtésétűl fogva, úgymond Szent Jeronimus, az özönvízig húst nem ettek az emberek, megelégedtek a füvekkelés gyümölcsökkel, melyet Isten rendelt vala nékik. Akkor leghosszabb ideig éltek, és egészségesen éltek az emberek. Azután a halat és húst megengedé Isten, és ottan megrövidüle az emberek élete.
            Nemcsak életét fogyatja embernek a dobzódás, hanem elméjét és okosságát is tompítja. Azért mondja Szent Jeronimus, hogy a kövér hasnak hegyes elmélkedése nincsen, mert a kövér hájban, mint annyi sárban elmerült lélek nem a mennyei dolgokrúl, hanem húsrúl és kérődésrűl gondolkodik.  /Pázmány Péter prédikációi, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987/ (folyt. köv)

            

2014. március 5., szerda

Káptalani szentmise Szent Balázs napján

Szent Balázs napján a káptalani szentmisét Ft. Barsi Balázs ferences atyáért mutatta be Józsa Attila esperes plébános. Káptalanunk ezúton is kifejezte iránta érzett szeretetét és háláját. Képek a szentmiséről:









A Jó Isten bőséges áldása, a Szűzanya oltalma kísérje Balázs atyát továbbra is áldozatos munkájában!