2014. július 29., kedd

Felix Paderae civitas!

A zsolozsma, mint nyilvános istentisztelet.
Laikus káptalanunk egyik feladatának a zsolozsma egyéni és közös imádkozását, valamint a zsolozsma nyilvános istentiszteletként történő ünnepélyes végzését  tartjuk. Ez utóbbi sajnos ritka jelenség Közép-európai térségünkben. Még a székesegyházakban is csak nagy ritkán zeng a zsolozsma. (Sajnos egyetlen egyet sem tudok felsorolni , ahol napirenden lenne székesegyházi kari énekes zsolozsma, akármilyen irányban keresek.) S ahol van is nyilvános istentiszteletként megtartott zsolozsma, ott sem örvend túl nagy  látogatottságnak a hívek részéről. Talán csak egy-egy kiemelt alkalommal vesznek részt zsolozsmán nagyobb  tömegek. Inkább gyakoribb a zsolozsma otthoni imádkozása, ami nyilván életszerűbb lehet a mai időkben. Ugyanakkor, ha megfigyeljük Egyházunk zsolozsmára vonatkozó kérését, nagyon ajánlja legalább a vecsernyék ünnepélyes végzését még a plébániatemplomokban is!

„Boldog város, Padernborn!“
Padernborn nevével kétszer is találkoztam a napokban. A múlt szerdán ugyanis régi rítusú misét celebrálhattam Szent Apollinárisz ünnepén, s ugyanezen a napon van Szent Liborius ünnepe is, amelyről a tridenti mise egy másik könyörgésben emlékezik meg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ki is volt Szent Libóriusz. Pius Parsch  egyházi évről szóló köteteit használom ilyen kérdések megválaszolásakor.  Szent Liboriusz Tours-i szent Márton barátja, kortársa volt, Caenomanum (Le Mans) püspöke, akinek ereklyéi a IX. században Padernbornba kerültek, s itt lett az egyházmegye védőszentje. Ez az ereklye-átvitel hatékonyan segítette a szászok megtérítésének munkáját. Padernborn székesegyháza már korábban felkeltette érdeklődésemet. Németországban ugyanis sok székesegyház őrzi középkori vonásait, s így jó támpontot nyújthat a liturgikus terekkel foglalkozók számára ezek tanulmányozása. Most azonban Padernborn más úton jutott ismét szemem elé, mert a hétvégén volt a „Liborifest“, amelyet ünnepélyes főpapi vesperással nyitottak meg. Ennek videofelvételére figyeltem fel a német katolikus hírportálon járva.

Főpapi vecsernye Padernbornban tanulságokkal
A 64 perces videofelvétel megtekintése jó érzéssel töltött el. Padernborn hagyományos vecsernyeliturgiából jelesre vizsgázott! A felvétel itt megtekinthető.

Klasszikus zsolozsmaszerekezet – egészséges egyházmegyés öntudat
Először is kiemelném, hogy egy klasszikus római rítusú latin vecsernyének lehettem tanúja (5 zsoltár, capitulum, Himnusz, verzikulus, Magnificat, Oratio, Benedictio Pontificalis). Dícséretes, hogy miközben sok helyütt a megújított  Liturgia horarum nevében tűzzel-vassal kiirtották a hagyományos vecsernyét, van egy egyházmegye amely felvállalja ezt, csakis azért, hogy elénekelhesse Szent Liboriusz középkori eredetű officiumát (antifónáit, téteteleit), amelyet sajátjának tart. Látni, hogy ennek az egyházmegyének van múltja, van hagyománytudata, van egészséges önérzete, ugyanakkor a latin nyelv és a hagyományos zsolozsmaszerkezet  által a római rítushoz tartozik. Megtapasztalható volt az egyetemes római és a helyi sajátosság egyensúlya.  (Vajjon eljön-e az idő, amikor boldog örömmel és büszkeséggel fogunk mi magyar katolikusok vagy volt esztergomi egyházmegyés papok, hívek  esetleg egy-egy jeles alkalommal hagyományos esztergomi zsolozsmát énekelni, de úgy, hogy közben nem lesz senkiben ellenérzés?)

Összegyűlve a védőszent ereklyéje körül
A szertartás elején Szent Libórius ereklyetartójának transzlációja történt az altemplomból, a székesegyház kiemelt szentélyének oltárára. Itt csak a kitörő taps volt egy picit szokatlan, amellyel a nép az ereklye megérkezését és elhelyezését fogadta, de sokat kifejez, a védőszent felett érzett örömből.

Középpontban az Úr dicsérete
Majd egy teljesen latin nyelvű vecsernye, amelyet  nem szakított meg semmilyen predikáció és kommentár. Ez nagy dolog, ma, amikor mindent kommentálunk, agyonmagyarázunk, s amikor a prédikátorok szeretnek középpontban lenni! Kiemelném még az ünnepélyes dallamú Deus in adiutorium-ot, a gyönyörű verzikulust, és Benedicamus Domino-t.

„Szent, művészi és egyetemes“  módon
Az öt zsoltárantifónát a stallumok egy-egy dignitása intonálta, palástba (cappa) öltözött korátorok intonálták a gregorián zsoltározást. A hívekkel a Dómkórus  váltakozott (A Dómkórus - amelyet liturgikus ruhába öltözött férfiak és gyerekek alkotnak), s ez a kórus nagyszerű minőségben, többszólamon énekelte a zsoltárverseket. A magyar Népzsolozsmát  művelőknek nagyon ismerősek  az antifónák és a dallamok, hiszen a római egyház egy liturgikus nyelvet beszél, mégha vannak is nyelvjárásai a liturgikus éneknek. A nagyszerű orgonistának csupán a harsogó hangerőt rónám fel, de igazából kár a megjegyzésért.

„Clerus cum populo“
Ami szintén nem mellékes, a hívek nagy  serege vett részt ez ünnepen; sokak ajkán látni az aktív részvételt, az éneket, mások belső figyelemmel azaz aktivitással követték a gyönyörű liturgiát. Kiemelném, hogy a papság kórusöltözetben vett részt a vecsernyén, tájainkon már majdnem elfelejtjük, hogy van kórusöltözet.

Hiteles katolikus liturgia – teljes és csorbítatlan katolikus hit – hiteles katolikus élet
A padernborni hagyományos ízű vecsernye öröméhez már csak az adhatna nagyobb örömet, ha tudnám, hogy ez a helyi egyház ugyanilyen buzgósággal  vallja, őrzi és igyekszik élni a teljes katolikus hitet. Bízom benne, hogy ez így van, vagy legalábbis sokan dolgoznak rajta, s remélhetőleg csak jobb irányban fognak a dolgok változni Padernbornban és másutt is. 

Felix Paderae civitas, Boldog város, Padernborn, őrizd hitedet, buzgóságodat Szent Libórisuz oltalma alatt!