2015. december 30., szerda

A bor megáldása Szent János napján

A káptalani hagyományokhoz hűen természetesen az idén is sort kerítettünk a Szent János áldásra, hogy azzal az apostol Efezusban véghezvitt csodájára visszaemlékezvén megáldjuk a bort, ezzel megakadályozva annak romlását. Az áldás kitér mindazokra, akik a megáldott borral kapcsolatba kerülnek, fogyasztják, így a romlást, legyen az erkölcsi vagy fizikai, ők is elkerülik, természetesen, ha a fogyasztásban is a mértékletességre törekszünk. Ez az emberiség történetével szinte egyidős ital, melyet a Biblia is mintegy 500-szor emleget, mindig is egyfajta misztériumot jelentett, de átlényegülése által a keresztény liturgiában kapta kétségtelenül a legfontosabb szerepet, a mi Urunk Jézus Krisztus hagyatékaként a szentmiseáldozatban.

Az efezusi csoda, melyet Szent János apostol vitt véghez, a mérgezett ital ártó hatását iktatta ki,
amikoris János a mi Urunk Jézus Krisztus Istenségét bizonyítandó a beléje vetett hit erejével azt kiitta, mégsem ártott neki. A csodáról egy kis meglepetésként az Érdy kódexből idézünk egy kis magyar csemegét:

„Annak utána, mikoron meg es Ázsiában prédikállana, az bálványisten papi fejedelmi azt megbosszúlván, megfogák Szent Jánost, és kezdék vinni Diana istenasszonynak templomához, hogy áldoznék az bálványnak. Kiknek mondá Szent János: ha az ti istenteknek nevével Krisztusnak egyházát eltörhetitek, hát kész vagyok áldozni. Avagy ha Krisztusnak nevében az templomot eltörhetem, hát higyjetek az Krisztusban.

Mikoron az köznép neki engedett vóna, Szent János imádságot tévén ottan az egész templom fondamentomából elesék. Azt látván Aristodemos nevű papi fejedelem, nagy háborúságot indojta az nép között. És látván azt Szent János, mondá: óh Aristodemos, mit akarsz, hogy tegyek. Ottan felele: ha azt akarod, hogy higyjek az Jézusban, ime mérget adok innod... Ha semmi veszedelmet nem szenvedendesz, ottan tudom, hogy bizony Isten az te istened. Mondá Szent János: tedd meg. Mondá őneki: egyebeknek adom először, kik mikoron el nem szenvedhetendik, te es inkább megrettenj tőle. Kére azért két halálra való embereket az bírótul, és mikoron nekik megadta vóna inniok, ottan meg ketten meghalának. Szent János es kezében véve az pohárt és szent keresztnek jegyét vetvén őreá, ottan megivá, és semmi sérelmet nem szenvede. Ottan azért mindnyájan Úristent kezdék dicsérni. Monda esmég Aristodemus papi fejedelem: méges egy kétség vagyon énbennem. Ha ezeket feltámasztandod, kik az méreg miatt meghalának, hát bizonnyal hiszem. Ottan Szent János adá
neki az ő kentesét, mondván: menj el, vesd a megholtakra, mondván: Krisztusnak apostola bocsátott engemet tihozzátok, hogy Úrjézusnak nevében támadjatok fel. És mind azt tette volna, ottan feltámadának...” (Érdy kódex)

A János áldásról részletesebben egy korábbi bejegyzésünkben itt és a Szent Mihály Laikus Káptalan oldalán itt is található bővebb információ. A János áldás óvja meg minden mértéktartó borfogyasztónkat, hogy valóban a szívét vidámítsa meg és ne az eszét vegye el.

2015. november 23., hétfő

Harminc éves az Éneklő Egyház, 2.rész

Még februárban született meg az előző bejegyzés ebben a témában. Nos december ötödikén Révkomáromban egy ünnepi ülésre is sor kerül a Népénektár jeles,  szép évfordulója alkalmából a plébánia nagytermében, adja hírül a Remény katolikus hetilap  47. száma. Örvendetes, hogy a sok-sok gond közepette marad még erő, kedv, akarat az egyházzene dolgaira. A liturgia mégiscsak hitünk szíve és középpontja. A szervezők kérdőívet is küldtek. Ennek kitöltése  hasznosnak bizonyult számomra. Egyrészt megláttam egyházközségeink állapotát a szent zene és ének területén. Egyfajta visszapillantást és értékelést is végezhettem, mennyire sikerült az Éneklő Egyház által kínált kincset a mindennapok és ünnepek során  felhasználni, átadni, kamatoztatni. Vannak e megfelelő körülmények hozzá, kántor, orgonista, előénekes, netán szkóla. Van-e megfelelő hangszer, orgona. Van-e nyitottság a mélyebbre, a liturgiához illeszkedőbb igényes énekkultúrára? Van-e ünneplési kedv közösségeinkben?

Elmondhatom, az elmúlt hat évben Galántán és környékén több mint száz példányt ajándékoztam el az Éneklő Egyházból. Szívesen adtam ifjú házaspároknak, bérmálkozóknak, elsőáldozóknak, de katekumeneknek és egyházi éneket szerető híveknek. Remélem, nem pusztán porosodik valahol a polcok mélyén...

Mi a helyzte Galántán, a Mátyusföld szívében?
 Galántán kiváló kántorunk van, aki nyitott az Éneklő Egyház által mutatott magyar gregorián útra, ugyanakkor a városban nagy hiányát érzem a szkólának. S valamiért nem és nem akar létrejönni, megszületni. Pedig egy magyar liturgikus szkóla komoly erősítést jelenthetne a magyar katolikus közösségnek. Galántán  egy új orgonára is szükség lenne, a jelenleg használatos digitális orgonapótlékot csak átmeneti megoldásnak tekinthetjük.

Galánta, chorus musicorum az üres orgonaszekrényekkel
Galántán sűrűbben alkalmazzuk az Éneklő Egyházat. Szinte minden ünnepkörben, és vasárnapi rendszerességgel is.  A nép bekapcsolódásához elengedhetetlenül szükség van a bátorításra, a tanításra és buzdításra, s  az énekek szövegét is érdemes kézbe adni. Vannak tételek, amelyek nagyon gyorsan elsajátíthatók, más tételekkel inkább küzködünk. A gregorián ének egyaránt illeszkedik a megújított rítushoz, de templomunkban rendszeresen használjuk a régi rítusú énekes szentmisékhez is. Egy évben kb. 10 alkalommal pedig Népzsolozsmát is végzünk. Figyelek azonban arra is, hogy a népénekek se vesszenek ki a gyakorlatból. Hálás vagyok a híveknek, hogy együttműködnek, s van bennünk nyitottság a komolyabb liturgikus énekkultúra felé.

Nemeskosút, Passió-énekesek Nagypénteken
Kosút község templomát is hat éve látom el oldallagosan liturgikus szolgálattal. Az orgona működésképtelen. Az énekléskultúra hanyatló állapotban. Egy kis reménysugarat azonban itt is látok, egy segítő fiatal házaspár személyében, akik szekvenciákkal, időről-időre kommúnió-antifónákkal, és válaszos zsoltár éneklésével segítenek. örülök, hogy van nyitottság bennük a tanulásra és a szolgálatra.

Képtalálat a következőre: „topoľnica kostol”
Tósnyárasd temploma
Tósnyárasd filiálist két éve szolgálom. Itt egy kiváló pozitív orgona van. Sajnos legtöbbször nincs ki játszon rajta. Az énekkultúra meg van rekedve népénekek egy szűk körén. Hiányzik egy magabiztos énekvezető és  orgonista. Újra és újra szembesülök, hogy nem hanyagolhatjuk el a kántorképzés témakörét. Sajnos 2009-től elmaradt a komáromi kántortanfolyam megszervezése.

Nemeskajal, orgona, mely feltámadásra vár
Nemeskajal község plébániáját is két éve adminisztrálom, itt azonban csak időről időre végzek szentmisét. A kóruson egy működésképtelen régi orgonapozitív vár remélhető feltámadására és jobb sorsára. Az egyházi ének helyzete az eléobb említett Tósnyárasdéhoz hasonló.

A Népénektár jubileuma kapcsán tett leltározásom tehát azt mutatja, hogy bőven van teendő. Ugyanakkor más most örvendhetünk némely gyümölcsöknek. A Népénektár nagy ajándék népünknek, s örvendek, hogy sokfelé a Kárpát-medencében használják.  Kívánom a jubiláló Népénektárnak, hogy még számos éven át kísérje és szolgálja a katolikus életet és nyilvános istentiszteletet!  Attila plébános galánta



2015. november 15., vasárnap

In memoriam Kempski Józsi

A mi kis Ágostonunk, magunk között így emlegettük. Mindig, mosollyal, mert Ő is a nagy megtérők sorába tartozott. A régi énjéből keveset ismertünk, ezért amikor néha szórakoztatásul elmesélt egy-két történetet fiatal korából, az hihetetlennek tűnt, néha pedig egészen groteszk volt. Ő mosolygott a megrökönyödésünkön, de szeméből a szomorúság és fájdalom nézett velünk szembe. Nem volt büszke a múltjára, de békére lelt a jelenben. A maga egyszerűségével sokszor ránk pirított, olyan dolgokat vett észre vagy tett róla tanúbizonyságot, amiről mi csak olvastunk vagy tanultunk. Neki elég volt az önátadás, különösen érzékeny volt a lelke az apró, finom részletekre a hit dolgaiban. Talán ez vezette őt hozzánk is. Énekelt a szkólában, zsolozsmázott a Káptalannal, alapból szerette a zsoltárokat. Amikor először hallotta  a gregorián dallamokat, úgy érezte, hogy hallja az angyalokat is énekelni a templomban. Onnantól fogva amíg csak bírt, velünk énekelt. Vigasztalást talált minden zsoltársorban. Gyakran sírt, vagy meghatódott.

Fájdalmas volt az első, ahogy az utolsó találkozásunk is. A fia temetésén találkoztunk. Megdöbbentő volt számomra, mikor Ő idézte, hogy "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." Azt mondta évekkel később, hogy beleőrült volna, ha nem hinné, hogy ez így igaz. Fájdalmas veszteség volt a fia halála, és mégis nyereség, ha rá és arra a hitvallásra gondolunk, amit azóta a családjával felmutatott. Amikor valaki nem csak mondja, de teszi is, hogy belekapaszkodik Istenbe és ragaszkodik hozzá. És ő ennek teljes tudatában volt.

Persze voltak gyenge pillanatai is, amikor az elkeseredés úrrá lett rajta, betegség kínozta, a veséje nem működött és dialízisre járt. De ez is csak ideig-óráig tartott nála, mindig visszatalált. Nemcsak lelkileg, de fizikailag is erős volt, termetes. A dialízis megviseli az embert, általában ezek a betegek már dolgozni sem bírnak. Józsi barátunk háromszor járt hetente, mégis volt, hogy a teherautóból vagy a bágerből kiszállva ment a kórházba vagy éppen fordítva. Pedig a dialízis után beszélni sem tudott, mert elment a hangja. Mégse adta fel.

Nullás vércsoportú volt, ez is jellemző rá. Mindenkinek adhat, mégse kaphat bárkitől. Ez nehezítette a veseátültetését. Évekig várt, szinte Matuzsálemként a dialízisesek között, akik egyre fogytak mellőle. Míg egyszerre csak elfáradt. Vele voltunk ugyan a betegségében, megszoktuk a kórházi történeteit, úgymond „megedzett” bennünket, hogy ne legyen olyan fájdalmas majd a végén. Mindezt sok humorral tette, hogy kibírjuk és a barátok kedvéért felejtsük el, milyen beteg. Csak néha jegyezte meg, de azt is csendben, hogy ez már a vég kezdete. A szíve lassan, de gyengült, Józsi pedig egyre fáradtabbá vált, ritkábban láttuk, énekelni már nem tudott, a levegőt is nehezen vette. Egy súlyos szívműtét előtti estén azt mondta a telefonba: „elég volt, most már megadom magam.” Mindenkivel kibékülve, sorsát elfogadva, gyónás után, félelmetes józansággal és szeretettel. A műtét után 10 napig állt a szíve. Szakadatlanul imádkoztunk érte, és igazából az orvosok sem fogták fel hogyan, de a születésnapján a szíve újra dobogni kezdett. A csodákra is inkább nekünk volt szükségünk. Még vagy másfél hónapot reménykedtünk, de csak búcsúzni jött vissza.

A halotti zsolozsmával kísértük végső útjára, utolsó kívánságaként. Ő már ezt odaátról énekelte velünk, az angyalok kórusával együtt…

Nyugodjék békében.

2015. augusztus 26., szerda

Liturgikus tábor Galántán

Az idén először került megendezésre Szlovákiában a hagyományos liturgia iránt térdeklődők tábora. Miután 2007.07.07-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű rendelkezését, nálunk is egyre többen akadnak -papok és laikusok egyaránt-, akik meg akarják ismerni Anyaszentegyházunk gazdag kincseit, élő hagyományait. Ez a megismerés sokaknál idővel átalakul a hit megélésének formájává és a szentségi élet részévé válik.

Káptalanunk tagjai már 2010-től rendszeresen résztvettek a hagyományos liturgia magyarországi táborain. Voltunk Gödöllőn, Szegeden, Szombathelyen, Perbetén, Vácott és Sopronban is. Innen jött az ötlet, hogy ha Magyarországon működnek ezek a találkozások, meg kellene próbálni Szlovákiában is megszervezni egy hasonló tábort. Tudtuk, hogy több helyen végzik a hagyományos liturgiát, ismertünk is pár papot és hívőt egyaránt, de nem tudhattuk előre, lesz-e érdeklődés a kezdeményezésünk iránt.

  A kezdeti határozatlanság miatt nem sok időnk maradt a szervezésre. Szétküldtük a meghívókat. Az első liturgikus tábor helyszíne Galánta lett. Itt minden adott volt, amire szükségünk volt. Elsősorban egy -a hagyományos liturgiát ismerő és szerető- pap. Másodszor egy megfelelő szállás. A galántai City Hotelben voltunk elszállásolva. Azonkívül, hogy közel van a templomhoz, itt kitűnő feltételeket biztosítottak számunkra: a szobákon kívül egy nagy kongresszusi termet is volt módunk használni. Itt voltak az előadások, az imaórák és a kötetlen, ismerkedő beszélgetések is.

A tábor augusztus 21-én kezdődött. Dél körül találkoztunk a plébánián, majd átvonultunk a hotelba ebédre. Ebéd után a hagyományos szentmise ünnepi formájának (ún.missa sollemnis-nek) bemutatásmódjáról tartott előadást Józsa Attila galántai esperes. Ezt rögtön gyakorlati próba is követte, hiszen nehéz megjegyezni mindazokat a feladatokat, liturgikus cselekményeket, amelyeket a ünnepi szentmise keretében a szent szolgálattevőknek (szubdiakónus, diakónus, pap) és az asszisztenciának (ceremóniamester, akolitusok, turifer) el kell végezniük.

A szentmise 19:00-kor kezdődött. Sranko László atya mutatta be, neki segédkeztek mint diakónus Takács Dénes atya, és mint szubdiakónus Eliáš Jozef atya. A szentmise votív szentmise volt a Szent
Keresztről. Pozsonyből jött énekeseknek köszönhetően megszólalt a szentmise eredeti propriuma. Ritka az ilyen alkalom, kevés helyen tud elhangzani szentmiséken az az ének, amit az Anyaszentegyházunk előír. Általában mi hívek -és papok is- beérjük a szentmiseének pótlásával. Pénteken Galántán felzendült a latin introitus, graduale, offertórium és a communio is. Fontos, hogy a misét énekeljük, és ne csak a misén énekeljünk.

A hagyományos rítus nem ismeri a koncelebrációt, ezért a résztvevő papok külön külön is miséztek a fő- illetve a mellékoltárokon. Furcsa, és mégis felemelő érzés volt látni, ahogyan egyszerre 3 csendes szentmisét is bemutatnak a templomban. Mint azokban az időkben, amikor még egy-egy plébánián több pap is szolgált. Ez azon is elgondolkoztatja az embert, hogy bizony a szentmisének határtalan értéke van akkor is, ha egy emberekkel megtelt székesegyházban, díszes pompával mutatják be, de akkor is, ha a pap a mellékoltárnál, egy ministránssal mutatja be a szentmisét. A szentmise értéke független a hívek számától, érzéseitől, aktivitásától.

A szentmise prédikáció nélkül is egy óráig tartott. Utána jól esett egy kis vacsora a hotelban. Ezt követően újra lehetőség nyílt ismerkedni, beszélgetni. Szinte mindenki a liturgiáról, az Isten tiszteletéről beszélt. Micsoda nagy kincseket kapunk mi az Egyháztól! Szeressük és óvjuk a szent liturgiát, annak minden előírását, mert általa tudunk bekapcsolódni a mennyei liturgiába!

Szombaton 07:30-kor kezdtük el a laudest, szent István királyról, a galántai plébániaközösség védőszentjéről. Ezt szlovák nyelven énekeltük. A reggeli után újra az esperes úr beszélt nekünk. Elsősorban a régi rítus, az ún. extraordinaria helyzetéről, lehetőségeiről, kilátásairól, nem utolsósorban gondjairól beszélt. Mindannyian szinte lélegzetelállva hallgattuk, mert éreztük és tudtuk, hogy amit mond, az nem egy elmélet csupán, hanem a mindennapi élet tapasztalatai. Amit akkor és ott mondott nekünk, annak súlya volt.

Ezekután átvonultunk a templomba. Még az ünnepélyes szentmise előtt bemutatta a maga csendes szentmiséjét a többi pap. Újra három szentmisét mutattak be a templomban. (Ekkor döbbentem rá, hogy bizony milyen szegényes az a templom, amelyben nincsenek mellékoltárok!) A szombati ünnepélyes szentmisét Takács Dénes atya mutatta be, diakónusként Balogh Károly atya,
subdiakónusként Viliam Zemančík atya segédkezett.

A szombati napra esett Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe. Újra felhangzott az Anyaszentegyházunk által előírt latin proprium. Az orgonát -ugyanúgy mint pénteken- Ternócky István orgonaművész szólaltatta meg.

A szentmise után döbbentünk rá, hogy milyen gyorsan elfutott az a pár óra, amit együtt eltölthettünk. Már csak az ebéd maradt hátra. A „Csóka” étteremben ebédeltünk. Aki tehette, maradt még ez ideig és megbeszéltük az átélt élményeket. Abban egyetértettünk, hogy jövőre újra meg kell szervezni a tábort. Ha lehet, akár 5-6 naposra is.

A tábor megszervezése több érdekes dologra is rávilágított. Elsősorban itt arra gondolok, hogy a hagyományos liturgia iránt nagyon erős az érdeklődés országszerte: több mint 30 laikus és 7 pap vett részt a táborban. Szlovákia legkülönbözőbb helyeiről jöttek papok, hívek egyaránt: a kassai, szepesi, zsolnai, nyitrai, pozsonyi és nagyszombati egyházmegyékből. Általában a fiatalabb papok, és a fiatalabb hívek között terjed a liturgia rendkívüli formája, ami nagy bizakodásra ad okot. Másodsorban az is megmutatkozott, hogy templomaink mennyire kevéssé vannak felszerelve a hagyományos liturgia végzésére. Még a tábor megszervezése közben az egyik legnagyobb gondot a megfelelő dalmatikák (két piros és két arany) beszerzése okozta. A zsinat utáni reformok bevezetésénél sok „felesleges” liturgikus ruha került tűzre, sok áldoztatórács került ki a templomainkból. Ezen a téren rengeteg még a munka előttünk. Igazi kihívás ez a régi rítusú közösségek számára.

A tábor alatt több elképzelés, ötlet született. Most itt az idő, hogy mindent alaposan átgondolva, mérlegelve, meg is valósítsunk párat ezek közül - semmit sem téve elébe Isten dicséretének!

A szervezők nevében:
Gál István

2015. augusztus 8., szombat

"Et defecerunt in vanitate dies eorum"

"Et defecerunt in vanitate dies eorum " - "Hiábavalóságokban fogyatkoztak el napjaik"  de ps. 77.

A zsoltárokat imádkozók tapasztalata, hogy  zsoltározás közben egy-egy sor erőteljesebben megmutatkozik, láttatja magát, megérint, megszólít. Múlt csütörtökön a feljebb idézett sorra figyeltem fel. Egybecseng ez egy olyan igével, amelyre az idén húsvét után lettem figyelmes, amikor egykori esperes atyámat temettük, a halotti offíciumból Jób szavai vésődtek belém: "Omnes diei mei breviabuntur, solum superest mihi sepulchrum" - " Megrövidülnek az én napjaim, már csak a sír vár reám!" Talán az idei kerek születésnapomnak is része van abban, hogy jobban elgondolkodtat a földi idő múlása, s megszólítva érzem magam, hogy a nekem juttatott időt még jobban használjam fel papi kötelességeim, feladataim teljesítésére.

Mit jelentenek ezek a szent idézetek a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan szempontjából?

Nagyon is értékes, jelentős idő az, amit az imádságra fordítunk. Nem tarthatjuk elveszett időnek. 
De nem tarthatjuk azt sem elveszett időnek, amit  hitünk titkainak és kincseinek tanulmányozására fordítunk. Sem azt, amit egymással való találkozásra és segítségre szentelünk, sem amit embertársaink üdvére kifejtünk.
 Az imádság, a régi rítusú szentmise, a katekizmus, a szkólaszolgálat, az apostoli munka  igazán nem nevezhetők hiábavalóságoknak.
Megrövidülő földi napjainkban szívleljük meg az apostol szavait:  "Legyetek állhatatosak és rendíthetetlenek, buzgólkodván mindenkor az Úrnak dolgában, hiszen tudjátok,  hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban."  ( 1Kor 15,58) Attila plébános

2015. július 6., hétfő

Események nyár elején (2015. április-július)

Húsvét óta eltelt időszakot tekintjük át blogbejegyzésünkben. Blogunk olvasói számára talán úgy tűnik, hogy kicsit elaludt, lelassult a közösségünk élete, a háttérben azonban történnek az események.

Nehézségek a hétfő reggeli szentmise megtartásában. 
Május elejétől nehézségekbe ütközött a hétfő reggeli "káptalani" szentmise bemutatása. Egyrészt kántor urunk lábtörése miatt csaknem két hónapig  nélkülöznünk kellett a rendszeres orgonista szolgálatot, másrészt számomra is annyi szentmise ünnep volt május-júniusban, hogy nem maradt kapacitás a hétfő reggeli szentmisére. Még így is sikerült azonban egy-egy ünnepen megtartania szentmisét. Az egyik ilyen alkalom védőszentünk Keresztelelő Szent János ünnepének vigíliája volt

Közös zsolozsma
Mennybemenetel ünnepéhez és Keresztelő szent János ünnepéhez kapcsolódóan sor került a közös imaórákra. 

Ministránszolgálat

Káptalanunk tagjai ministránsszolgálatot vállaltak több ünnepségen is.
Szentantali búcsú:
A szentantali kegyhely jubileumi búcsúünnepségén a szombat éjjeli szentmisén ministráltak június 20.-án. Számomra is mindig nagy élmény ezen a kegyhelyen misét mondani. Külön ajándék, hogy Srankó atya kiváló orgonajátéka kíséri a szentmise bemutatását.
Primíciós szentmise:
Egy újmisés fiatal pap paszentelése után egy nappal mutatott be primíciós szentmisét, ahol az asszisztenciában vettek részt ministránsaink, mindez nyitra városában történt.
Requiem Tóth Domonkos püspökért
Egy további Requiem-misén is oltárszolgálatot teljesítettek, Nagysurány városában. 

Közös utak
Közösségünk egy-egy tagja elkísért az albai papszentelésre valamint   Wigratzbadba. Ezek az utak szép lehetőséget adtak a közös beszélgetésre és imádságra is. Hiszen tapasztaljuk, hogy mindegyikünknek nagyon szoros az időbeosztása, sok a feladata és kötelezettsége. Így felértékelődnek a közös alkalmak.


Baráti  összejövetelek:
Az elmúlt hónapok alkalmat biztosítottak néhány kötetlenebb baráti összejövetelre is.  Szerencsére ezek sem a semmiről szólnak. Sok komoly és szép téma kerül elő ezeken a találkozókon.

Blogunk olvasóitól kérünk egy fohászt közösségünk számára. Köszönjük.   Attila plébános



2015. április 27., hétfő

Szép ajándék húsvét nyolcadában

Képtalálat a következőre: „isztambuli antifonále”
Isztambuli Antifonále, színes facsimile



Egy figyelmes, kedves, értékes ajándék
Életünkben vannak egyszeri rendkívüli alkalmak, események, évfordulók, jeles napok. Ezekhez kötődnek személyes találkozások, kedves ajándékok, amelyek eszünkbe juttatnak valakit, s valamely alkalmat. Húsvéthétfő napjára  számomra is eljött egy jeles évforduló ideje. Ez alkalomból  a Szent János Laikus Káptalan tagjai egy igazán figyelmes, személyes, nemes ajándékkal örvendeztettek meg: az Isztambuli Antifonále számozott, színes facsimile  kiadásának 231. számú darabját ajándékozták nekem. Könyvtáramban több kódex különböző típusú  kiadása megtalálható. Akik ismernek tudják, hogy a liturgikus kódexek kedvenceim, s nemcsak dísznek állnak a könyvtárban, hanem szívesen tanulmányozom, használom őket, hasznos ismereteket nyújtanak a katolikus liturgia történetét illetően.  

Az Isztambuli Antifonále jelentősége
Jelentős középkori liturgikus forrás, az esztergomi rítusterületről. A teljes egyházi év zsolozsmaantifónáit tartalmazza. Kottázott forrás. Nagyon szép iniciálékkal is rendelkezik. Jelentős a magyar liturgiatörténet kutatása szempontjából. A művészettörténet szempontjából is nagyon értékes.

Kiadása:
Fekete-fehér facsimile: 
The Istanbul Antiphonal, about 1360, ed. Janka SZENDREI, (Musicalia Danubiana 18.) Akadémiai Kiadó Budapest 2002

Színes facsimile:
The Istanbul Antiphonal, about 1360, ed. Janka SZENDREI, Akadémiai Kiadó Budapest 1999,

A kötet a kódex hasonmás kiadása, angolnyelvű tanulmányokkal, magyar tanulmánykötettel: A tanulmányok szerzői: Czigler Mária, Dobszay László, Szendrei Janka, Wehli Tünde. A kiadás CD felvételt is tartalmaz, gregorián énekek a kódex anyagából.

A figyelmes és értékes ajándékot szívből megköszönöm káptalanunk tagjainak, ösztönözzön mindnyájunkat a zsolozsma buzgó, rendszeres és énekes imádkozására!  Attila plébános

 



Psalterium Strigoniense I-III.


 Képtalálat a következőre: „psalterium strigoniense”

Könyvbemutatón jártunk

Virágvasárnap előtti pénteken könyvbemutatón jártunk az ELTE BTK Latin  Tanszékén. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezőknek a  könyvbemutatót át kellett helyezni egy nagyobb terembe. Örvendetes volt ez a nagy érdeklődés. Megjelent ugyanis a Monumenta Ritualia Hungarica sorozat részeként a Series Practica alsorozatban a Psalterium Strigoniense (Esztergomi Zsoltárkönyv) három kötete. A kiadás Földváry Miklós István munkája, a kottagrafika Csonka Szabina Babett fáradozásának gyümölcse, a kiadásban pedig Szoliva Gábor működött közre, a lektorálást Déri Balázs végezte. Az ízléses kötetetek az ARGUMENTUM Kiadó  munkáját dícsérik.

A kiadás jelentősége:
Kérdés, hogy mi a jelentősége egy ilyen kiadásnak?
1.Mindazoknak, akiknek számára igazán fontos a magyar történelem, és benne a magyar katolicizmus története bizonyára örömet okoz ez az olvasóbarát, de tudományosan hiteles kiadás. Mégpedig bepillantást nyújt  a XI.-XVI. század liturgiájába, az esztergomi rítusú zsolozsma szövegeibe, dallamaiba. Segít megismerni a  magyarországi liturgiatörténet egy izgalmas és jelentős szakaszát. Újabb jelentős állomás az esztergomi liturgikus úzus és gyakorlat feltárása során.

2.Mások számára a kiadás segítséget nyújthat a latin zsoltározás elsajátításához, a liturgikus latin nyelv tanulásához, a liturgikus szövegek megértéséhez, a magyarországi gregorián ének megízleléséhez. 

3.A imádkozni vágyódó ember pedig imádkozhat is belőle, feltéve, hogy nem a zsolozsma mai, erősen rövidített és átalakított változatát akarja megismerni, hanem annak eredeti hátterét szeretné megtapasztalni. Lelki híd is keletkezik középkorban imádkozó eleink és a ma imádkozó ember között, de a katolicitás megtapasztalásában is segít az esztergomi zsoltároskönyv, amelynek három kötete elsősorban az alapvető  heti zsoltárelosztást tartalmazza. Ehhez járulhatnak később majd az egyes ünnepek zsolozsmáit közlő kötetek. 

A kiadásnak mi is nagyon örülünk, s gratulálunk minden érintettnek!  Attila plébános

Végezetül a bibliográfiai adatok:
Földváry Miklós István-Csonka Szabina Babett-Szoliva Gábriel: Psalterium Strigoniense I, Pars Nocturnalis- Esztergomi Zsoltároskönyv I, Nokturnále (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica I), Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Latin Tanszék,  Argumentum, Budapest 2014

Földváry Miklós István-Csonka Szabina Babett-Szoliva Gábriel:Psalterium Strigoniense II, Pars Diurnalis - Esztergomi Zsoltároskönyv II, Diurnále, (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica II), Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Latin Tanszék,  Argumentum, Budapest 2014

Földváry Miklós István-Csonka Szabina Babett-Szoliva Gábriel: Psalterium Strigoniense III, Liber tonarius - Esztergomi Zsoltároskönyv III, Tonárius, (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica III), Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Latin Tanszék,  Argumentum, Budapest 2014



2015. március 28., szombat

Lamentációk Galántán - 2015-ben

"Virrasszatok és imádkozzatok"
Szeretettel várjuk, mindazokat, akik Galánta környékén élnek és szeretnék  velünk imádkozni a Jeremiás-siralmakat a húsvéti Szent Háromnap idején. Nagyszerdán  20:00 kezdettel lesz a Lamentáció. Nagypénteken és Nagyszombat napján reggel 7:00 kezdettel. A reggeli időpont persze nem ideális, de ekkor még erős félhomály van a templomban. Márpedig ebben a zsolozsmában nemcsak a szöveg, hanem a  fény és a sötétség is beszédes.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!
A Lamentációnak a "Népzsolozsma"-kötetben közölt egyszerűbb, rövidebb változatát énekeljük majd, amely összhangban van  a "Nagyhét" című kiadvánnyal, szövegkönyvvel, amelyet Barsi Balázs atya jegyez.  Plébániai körülmények között  teljesen elegendőnek ítélem ezt a változatot. Hosszúsága csaknem egy óra. Megfelelő gyertyákat kell biztosítani, nekünk erre a célra nagyon megfelelnek a görögkatolikusok által használt vékony és hosszú viaszgyertyák. Nem csöpögnek, könnyen tarthatók a kézben és nagyon szép, nagy lánggal égnek, megfelelő világosságot biztosítanak a zsoltárok énekléséhez.  Természetesen nem hiányozhat a triangulum sem , a speciális gyertyatartó, amely 15 gyertyájával fontos és praktikus kísérője és megrendítő jele is ennek az imádságnak. 

Papként megélt 16 húsvétom alatt 15 alkalommal végeztük nyilvánosan a Jeremiás-siralmakat. Szívesen jöttek rá a hívek.  Egy alkalommal sajnos beteg voltam, így csak magánúton imádkoztam el. De nagy hálával emlékezem vissza a Központi Papnevelő Intézetben eltöltött nagyheti ünnepekre, ahol háromszor élhettem át teljességében a nagyheti szertartásokat, szkólaénekkel, szép asszisztenciával, és természetesen a Lamentáció hosszabb változatával.  Szeretettel várjuk tehát azokat is, akik még sosem vettek részt  egy ilyen zsolozsmán, de szívesen megtapasztalnák. Áldott nagyhetet kívánunk blogunk olvasóinak!  Attila plébános

2015. március 12., csütörtök

Laetare-vasárnap

2015. március 15.-én, Laetare vasárnapján, 10:30 kezdettel régi rítusú énekes mise (missa cantata) lesz Galántán.
Az énekes szolgálatot a galántai Kodály Zoltán Daloskör látja el, Józsa Mónika karnagy vezénylete alatt. Orgonál  templomunk kántora orgonistája Ternóczky István.


Az ünnep főbb saját tételei és szakaszai a következők: 

INTROITUS – Laetare Jerusalem (GrH 105.) kórus és a hívek

Vígadozzál Jeruzsálem! - Gyűljetek egybe - kik szeretitek őt, -vígaszának tejével, hogy beteljetek!     
Vígadtam, mikor azt mondották nékem: * fölmegyünk az Úr házába! Itt állnak immár lábaink, * csarnokaidnak küszöbén, ó Jeruzsálem! ANT Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké amen. ANT

 MISEKÖNYÖRGÉS
Dominus vobiscum. Et cum spiritu tuo.
Oremus - Könyörögjünk! Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy mi,akiket tetteink miatt méltán ér a büntetés, vigasztaló kegyelmed által enyhülést nyerjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által.

SZENTLECKE: - ülünk Gal 4,22-31 (Káldi György fordítása)

Atyámfiai! Mert írva vagyon, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabadtól. De ki a szolgálótól volt, test szerint született, ki pedig a szabadtól, az igéret folytán. Melyek példaképen mondattak; mert ezek a két szövetség;  egyik ugyan Sína hegyén adatott; mely szolgálatra szült, s ez az Ágár; mert Sína hegye Arábiában vagyon, mely hasonlít a mostani Jerusalemhez, és szolgál
fiaival együtt. Ama fenső Jerusalem pedig szabad, mely a mi anyánk. Mert irva vagyon: Vígadj, magtalan! ki nem szülsz; örvendezz és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyott fia, mint azé, kinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint az igéret fiai vagyunk; hanem valamint akkor, az, ki test szerint született vala, üldözé azt, ki lélek szerint:  úgy most is.   Azonban mit mond az írás? Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem leszen örökös a szabadnak fiával. Mit tehát, atyámfiai! nem vagyunk szolgáló fiai, hanem a szabadé, * mely szabadságra Krisztus szabadított fel minket.  Deo gratias!

GRADUALE – Szentlecke utáni válaszos zsoltár – GRH 106.

Vígadtam, mikor azt mondották nékem: * „Fölmegyünk az Úr házába!” Itt állnak immár lábaink * csarnokaidnak küszöbén, ó Jeruzsálem! „Fölmegyünk az Úr házába!”A te erős falaid közt + honoljon békesség, * és magas tornyaidban legyen mindig bőség! „Fölmegyünk az Úr házába!”  Vígadtam, mikor azt mondották nékem: „Fölmegyünk az Úr házába!”

TRACTUS – evangélium előtti böjti zsoltár –  GrH 107. ülünk
Akik az Úrban bíznak, * olyanok, mint a Sion hegye.
Nem rendül az meg örökké, * ki Jeruzsálemben lakik.
Körülötte hegyek vannak, + azonképpen az Úr is az ő népe körül, * mostantól fogva és mindörökké.


EVANGÉLIUM: - állunk Jn 6,1-15  (Káldi-Biblia)

Ezek után Jézus a galileai tengeren túl méne, mely Tiberiásé. 
És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket cselekedett azokon, kik betegek valának.  Fölméne tehát Jézus a hegyre, és ott ül vala tanítványival.  Közel vala pedig a húsvét, a zsidók ünnepe.  Fölemelvén tehát szemeit Jézus, és látván, hogy igen nagy sokaság jő hozzája, mondá Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?  Ezt pedig mondá, kisértvén őt; mert ő tudta, mit vala cselekedendő.  Felelé neki Filep: Kétszáz tízes-árú  kenyér sem elég nekik, hory kinekkinek csak valami kevés jusson. Mondá neki egyik tanítványai közől, András, Simon Péter bátyja: Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere vagyon és két hala; de mi az ennyi között? Mondá erre Jézus: Telepítsétek le az embereket. Vala pedig sok széna ama helyen. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és miután hálát adott, elosztá a letelepűlteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. Miután pedig jóllaktak, mondá tanítványinak: Szedjétek föl a mi morzsalékok megmaradtak, hogy el ne veszszenek. Fölszedék tehát, és tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, melyek megmaradtak azokból, kik ettek vala. Azon emberek tehát, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett vala, mondák: hogy ez bizonynyal ama próféta, ki e világra jövendő. Jézus azért, mivel észrevevé, hogy eljőnek, és megragadják őt, hogy királylyá tegyék, ismét a hegyre futa maga egyedűl.   Laus tibi Christe!

 COMMUNIO – ÁLDOZÁSI ÉNEK
 GRH 110  Jeruzsálem, mily nagyvárosnak épült, egybeillik annak minden része. Oda mennek föl a nemzetségek, - nemzetségei az Úrnak!

ÁLDOZÁS UTÁNI IMÁDSÁG - állunk
Add meg nekünk irgalmas Isten, hogy szent misztériumodat, mellyel szünet nélkül gazdagítasz minket, őszinte hódolattal végezzük és mindig hívő lélekkel vegyük. A mi Urunk.